Endokrin betegségek és hormonok a fogyás útjában

0
436

Az elhízást nem véletlenül nevezik civilizációs ártalomnak, hiszen az esetek döntő részében az egészségtelen életmód következménye. De fontos tudni, hogy a túlsúly és akár a sikertelen fogyókúra hátterében endokrin betegség és hormonzavar is állhat, amit szakorvosi vizsgálattal lehet felderíteni – hívja fel a figyelmet dr. Mutnéfalvy Zoltán az Endokrinközpont endokrinológus, belgyógyász szakorvosa.

Ki számít túlsúlyosnak?

A túlsúly nem más, mint a test különböző területein felhalmozódó zsírfelesleg. A férfias (android vagy alma) típusú elhízás esetében jellemzően a has, a mell és a nyak területére koncentrálódik a nem kívánatos zsírréteg, míg, ha inkább az alhas, a fenék és a combok területére rakódik le, akkor nőies (ginoid vagy körte) típusú elhízásról beszélünk. Az első, tehát az alma típusú elhízás jelent nagyobb kockázatot az egészségre, mert ezt gyakran a zsigeri, tehát a belső szervek, főleg a hasűri szervek között lévő zsírréteg felhalmozódása okozza. 

Az alma típusú túlsúlyt legegyszerűbben a derék körfogatának mérésével lehet megállapítani. Férfiaknál az ideális haskörfogat maximum 94 cm, nőknél 80 cm. Férfiak esetében a 102 centimétert, nőknél a 88 centimétert meghaladó haskörforgat már komoly egészségügyi kockázatokat jelent.

A testtömeg index is segít a testsúly objektív megítélésben. A testmagasság és a testtömeg arányából számolható, 25-ös érték felett túlsúlyról, 30-as felett elhízásról beszélünk.

Mi okozhat túlsúlyt?

A túlsúly az esetek döntő részében az egészségtelen életmód következménye. Egészen egyszerűen sokkal több energiát visznek be (több táplálékot fogyasztanak el), mint amennyit elégetnek, a felesleges tápanyagot pedig a szervezetük zsír formájában raktározza el. Egy férfinak átlagos fizikai aktivitás mellett napi 2500, egy nőnek 2000 kalóriára van szüksége.

De nemcsak azok hízhatnak el, akik egészségtelenül étkeznek és/vagy nem mozognak eleget. Az életmódbeli tényezők mellett ritkán genetikai, gyakrabban hormonális okok állnak a probléma hátterében (de például egyes gyógyszerek mellékhatásaként vagy bizonyos betegségek következtében is kialakulhat elhízás.)

Elhízást több endokrin betegség is okozhat, illetve ezek akadályt képezhetnek a fogyás útjában. A belső elválasztású (endokrin) mirigyek az általuk termelt hormonokat közvetlenül a véráramba juttatva szervezetünk számos alapvető funkciójának működtetésében részt vesznek. Ezek: az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigyek, a mellékvesék, a petefészkek, a herék és részben a hasnyálmirigy.  Aki tehát túlsúllyal küzd, amit nem indokol az életmódja, illetve aki a következetes életmódváltás (diéta, mozgás) ellenére sem tapasztal érdemi pozitív elmozdulást a súlyában, annak érdemes endokrinológus szakorvost felkeresnie – hívja fel a figyelmet dr. Mutnéfalvy Zoltán.

Endokrin problémák a fogyás útjában

Az endokrin megbetegedések közül a túlsúly vagy a sikertelen fogyókúra egyik leggyakoribb oka a pajzsmirigy-alulműködés. Vagy megfordítva: a hipotireosis egyik leginkább szembetűnő tünete éppen a lelassult anyagcsere, illetve az ennek következtében meginduló súlygyarapodás. Sok más tünet is jelen lehet, leginkább: gyengeség és fáradékonyság, idegesség, ingerlékenység vagy álmatlanság, a koncentrálóképesség csökkenése, hangulatingadozások, bőrszárazság, hajhullás, székrekedés, alacsony pulzus, hideg végtagok, a nemi funkciók felborulása. A pajzsmirigy alulműködését célzott vérvizsgálattal meg lehet erősíteni vagy ki lehet zárni, ha pedig igazolt az elváltozás, akkor többnyire gyógyszeres kezeléssel rendezhető a pajzsmirigy működése. Ezzel pedig jó esély van arra is, hogy a páciens megszabaduljon a lerakódott kilóktól.

Elhízáshoz vezethet az inzulinrezisztencia (IR) is, és ez is egy olyan állapot, amely nagyon megnehezíti, sőt gyakorlatilag lehetetlenné teszi az eredményes fogyókúrát. Inzulinrezisztenciáról akkor beszélünk, amikor a szénhidrát anyagcserében résztvevő szervek (a vázizom, a máj és a zsírszövet) érzékenysége csökken az inzulin hatásával szemben, és csak magasabb inzulin szintek mellett tudnak a sejtek a megfelelő működésükhöz elegendő cukrot felvenni, így az felhalmozódik a vérben, ill. a magasabb inzulin szintek miatt a zsírszövet szaporodása megindul. Ez idővel elhízáshoz (főleg hastájéki) és 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet. Az IR-t tehát több okból is fontos időben diagnosztizálni, és mielőbb kezelni (életmódváltással vagy gyógyszeresen), mert hosszú távon komoly egészségügyi problémákat okoz.

Hormonális problémákra is gondolni kell

Előfordul az is, hogy a túlsúly hátterében bizonyos hormonok mennyiségi eltolódása áll. Ilyen lehet

  • a kortizol és a DHEA (ez utóbbit a mellékvese termeli, amire például a stressz negatív hatással van)
  • Adiponectin és leptin
  • az éhséghormonnak is nevezett ghrelin, amit a gyomor nyálkahártyája termel és feladata, hogy az agyban éhségérzetet váltson ki
  • a CCK (kolecisztokinin), ami éppen a fehérjék és a zsírok emésztésében játszik fontos szerepet
  • a növekedési hormon (GH) nevével ellentétben nemcsak a növekedéshez, de a szervezet zsíranyagcseréjéhez is nélkülözhetetlen.
  • vagy a férfihormonként ismert tesztoszteron, aminek csökkent mennyisége elősegítheti az elhízást, illetve megnehezítheti a fogyást.

Ezek egy részét is érdemes szakorvosi vizsgálat keretében ellenőriztetni, mert ha szintjüket nem normalizálják, az a fogyásban is akadályt jelenthet.

Összességében fontos látni, hogy az elhízásnak sok oka lehet, ennek megfelelően nem ritkán a túlsúly elleni harcot is több fronton kell megvívni. Az okok pontos felderítése érdekében, valamint, hogy az érintettek eredményesen és tartósan megszabaduljanak a felesleges kilóktól, feltétlenül érdemes szakorvos segítségét kérni – mutat rá az Endokrinközpont specialistája.