Félelmetes játszma a koronavírussal! De hogyan tovább? Erről kérdeztünk négy híres és méltán elismert nőt, akik megosztották velünk gondolataikat. A Hogyan tovább? – Női szemmel című gondolatébresztő írások szerzői Bencze Ilona színművész, Illényi Katica hegedűművész, Tarján Zsófi énekes és Vészabó Noémi festőművész, író.

Bizony sokkoló volt hetekkel ezelőtt szembesülni azzal a ténynyel, hogy minden fellépést és turnét lemondtak, és még ma sem tudom, de még körülbelül sem, hogy mikortól lesz lehetőség újra koncertezni.

A nehéz időszak ellenére mégis úgy gondolom, hogy sok új dolgot tapasz talhattam meg saját magamról, illetve magunkról és a környezetünkről. Ez a helyzet megtanított bennünket egy kicsit egyszerűbben élni, arra, hogy sok mindent képesek vagyunk saját magunk is megoldani, képesek vagyunk egy kicsit visszahúzódni, elcsöndesedni és leegyszerűsödni, olyannyira, hogy nem költünk semmi másra, szinte csak ennivalóra.

Jó látni, ahogyan az emberek összefognak, egymást segítve, sőt sokszor saját magukat is veszélyeztetve ápolnak, küzdenek és gyógyítanak. Hiszen a nagy bajban mindig születik valami emberfeletti csoda, ami azt igazolja, hogy van bennünk valamiféle különleges empátia, ami arra késztet, hogy észrevegyük azt, ami mellett lehet, hogy amúgy, normális körülmények közt bizony csak elsétálnánk. Szükséghelyzetben látszik meg csak igazán, hogy ki milyen legbelül.

A jóságot felébreszti, meg erősíti, és persze ugyanígy a gonoszságot is, érdekes meglátni ezt… Én a magam részéről a negatív dolgokra nem pazarlom az időt, viszont örömmel veszem azt a sok új dolgot, ami ebben az időszakban alakult ki, ahogyan a gyerekek megtanultak online iskolába járni, vagy ahogy a művészek otthonról zenélnek ugyanígy. Edzők tartanak tréninget az interneten keresztül, valamint jógaórákon vehetünk részt hasonlóképp. Az emberek szívesen adnak magukból, és nagyon sokszor anyagi elvárások nélkül.

Csuda dolgok születnek egyik napról a másikra. Az emberek megtalálták az egymáshoz vezető utat. Igen, megtanultunk távolról adni és szeretni! S hogy mindez így marad-e, ha túlleszünk a nehéz időkön, vagy nem, azt nem tudnám még megjósolni sem, pedig sokunkat foglalkoztat ez a gondolat is. Úgy hiszem, hogy aki tanult ebből, az tovább tudja vinni mindezt az életében, és értékelni fog mindent, ami régebben természetes volt.

Ugyanakkor lesznek olyanok is, akik alig várják már, hogy ugyanott folytassák féktelen mindennapjaikat, ahol abbahagyták. Egy dolog viszont van, ami megváltozott, és már így is marad: a felismerés, hogy bármikor megtörténhet bármi. Egyik napról a másikra, és nem mi irányítunk.

Rájöttem, hogy mennyire nem természetes az az élet, amelyet a vírus előtt éltem. Hiszen egyik pillanatról a másikra vége lett. Abból, hogy én fölmegyek a színpadra, és zenélek, a közönség pedig örül és tapsol, nem maradt semmi, és ez most a legutolsó, ami bárkit is érdekelne a bajban. Oly sokszor hálát adtam már a színpadon, és mondtam el két frázis közt egy másodpercnyi fohászt, hogy „KÖSZÖNÖM”, de igazából most érzem csak át teljes valójában, hogy mit jelent a hála, ha egyszer újból majd a helyemen lehetek.

Addig is virágokat ültetek a kertben, mindennap főzök, és nagyon sokat gyakorlok. Új zeneműveket tanulok, és minden hétköznap online tánctréningen veszek részt a Budapest Táncszínház jóvoltából. A felkészülés időszaka ez a művészeknek. Háttérbe húzódtunk, és készülünk. Igen, készülök, hogy amit e hosszú várakozás alatt magamba szívtam és megtanultam, abból hamarosan új repertoár szülessen.

Fantasztikus lesz újra találkozni. Nem számolom, ami elveszett, hanem előrenézek. Örömmel várom a viszontlátást szeretteimmel, a barátokkal és a közönségemmel. De most még egy kicsit itthon szól a zene, és csak a virágok hallgatják…

Illényi Katica
előadóművész

A többi interjú itt olvasható:
Tarján Zsófi
Bencze Ilona

Vészabó Noémi