Fotó: gettyimages.com

Mivel a belek és az immunrendszer kapcsolatával foglalkozom már régóta, kérdezik tőlem, hogy miért van az, hogy minél fiatalabbak a gyerekek, annál ellenállóbbak a vírussal szemben.

Egy átlagos ember bélrendszerében különbözőek a pH-viszonyok, vagyis hogy mennyire savas és mennyire lúgos az adott bélszakaszban a béltartalom.
• A nyelőcsőben még semleges pH-viszonyok uralkodnak.
• A gyomorban a gyomorsav beömlése miatt nagyon savassá válik a gyomortartalom.
• A gyomor után a hasnyálmirigy és a máj váladékai változtatják meg a béltartalom pH-ját.
• A vékonybélben már növekedett a pH a gyomorhoz képest, tehát lúgosodik.
• A vékonybélben a pH 6,2–7,2.
• A vastagbél kezdeténél elég savas, pH 5,5, és ahogy közelítünk a végbél felé, egyre lúgosabb a béltartalom pHértéke.
• A végbél előtti szakaszon a leglúgosabbak az értékek.

Az egészséges ember bélrendszerében 6,5 a pH-érték, ami még enyhén savas. De sajnos, később, ahogy öregszünk a végbél felől egyre nagyobb szakasz lesz lúgosabb, vagyis pH 7 érték fölötti. Az orvosi tapasztalat az, hogy ezen a szakaszon, ahol átfordulnak lúgossá az értékek, egyre több polipot, rákos daganatot találnak. Vagyis innen indulnak ki a betegségek.

Hogyan véd minket a belünk?
A maszkot azért vesszük fel, hogy védjük magunkat a betolakodó vírustól. A maszk egy fizikai akadály, akadályozza a mikrobát abban, hogy a szájunkba vagy az orrunkba jusson. A bélcsatornánk falát mindenütt nyálkahártya fedi, ami akadályozza a kórokozókat abban, hogy bejussanak a szervezetünkbe a bélfalon át. Az egészséges emberben a vastagbélben a legvastagabb a védelmező nyálkahártya.

A bélnyálkát egy polimer, a mucin alkotja. A savas kémhatás segíti abban a polimereket, hogy több vizet tudjanak megkötni. Vagyis kell egy kismértékű savasság ahhoz, hogy bőséges térfogatú nyálka képződjön.
Azon a bélszakaszon, ahol lúgos, nem pedig savas a kémhatás, vékonyabb nyálkahártya alakulhat ki, vagyis ott nem tud olyan hatékonyan szűrni a „maszk”.
Azon a bélszakaszon, ahol savas a kémhatás, jobban záró „maszk” fedi a bélfalunkat, míg ott, ahol lúgos a kémhatás, támadhatóbbak vagyunk.

A gyermekeknél, különösen az anyatejen élő újszülötteknél, nem alakult még ki a lúgos vastagbélszakasz. Az idősebbeknél sajnos mind hosszabb lesz a végbél felőli lúgos terület.

Csökken a bélnyálkahártyánk mennyisége, így csökken a védelmünk is!
Ez a személyes érvem arra, hogy miért védettebbek a gyerekek. Kérdezhetjük, miért betegszenek meg többször a gyermekek gyermekkorban, mint a felnőttek? A gyermekek nek minden gyermekbetegségen át kell esniük, hogy védettek legyenek. Ez az immunrendszer specifikus válasza a baktériumokkal szemben. A vírusok ellen teljesen más mechanizmussal védekezik a szervezet. Ott a saját sejtjeinkben termelt fehérjéket kell felismerni.

A másik különbség pedig az, hogy a vírusok állandóan mutálódnak, mindig változnak. Ellenük szerintem a nyálkahártya „mechanikai” védelme a főszereplő. A bakteriális támadásnál a fehérvérsejteket kell szaporítania az immunrendszernek, míg a vírusok esetében az antitestek finomhangolásával és szaporításával kell foglalkoznia. A nyálkahártya elnyújtja az időt, így van lehetőség a finomhangolásra való felkészülésre. Ha nem lenne, vagy kevés lenne a nyálka, akkor hirtelen zúdulna az immunrendszer nyakába a sok feladat. Képtelen lenne a védekezésre.

Dr. Hummel Zoltán PhD
feltaláló
www.drhummel.hu

A cikk a Patika Magazin mellékletében jelent meg, ami letölthető ITT!