Lassítson élete ritmusán!

Fotó: 123rf.com

Egész évben csak idegeskedés, rohanás… És mi lenne, ha csökkentenénk a tempót, lassítanánk életritmusunkon? Több szabadidőt engedélyeznénk magunknak, élveznénk a még tartó szép időt, fellélegeznénk… Ha változtatunk életmódunkon, hozzájárulunk a napjainkban divatos „lassú élet” irányzat megvalósításához, hogy tudatosan könnyítsünk a nap, mint nap ránk nehezedő lelki nyomáson.

Sétálni a szabadban, cél nélkül benézni a belvárosba, zenét hallgatni, olvasgatni otthon – azaz időt szakítani a ’”semmittevésre”, gyakran azonosítják a lustasággal. Pedig nagyon is szükség van egy kis „lustálkodásra”, hiszen az idő rohan, és mi többnyire nem élvezzük a perceket. A legtöbben túl sokat vállalunk, túlhajszoltak vagyunk, és szinte bűntudatunk van, ha kevesebbet teszünk le az asztalra. Pedig a pszichológusok emlékeztetnek: lassítani és megállni a rohanásban művészet, melynek révén kikerülhetünk életünk fárasztó spiráljából. A szükséges szünetet jelenti ahhoz, hogy jobban éljünk, kiutat találjunk mindennapjaink elkeserítő „robotjából”, másképp lássuk a világot, és nyugalomra leljünk. Megfontolandó javaslatokat adunk hozzá.

Szakítsunk több időt magunkra

Ellazulni egy finom habfürdőben; hosszan szépítkezni; végre bőrápoló maszkot tenni az arcunkra, és idegeskedés nélkül megvárni, míg hat – ugye ritkán szánunk elegendő időt az ilyen, magunkkal való törődést jelentő tevékenységekre? Itt az alkalom rá! Ha kell, akár „zárkózzunk be” a fürdőszobába, és a kellemes, sietség nélküli fürdőzéshez vigyünk be egy csésze finom tehát, miközben hallgassunk lágy zenét.  Ahhoz, hogy megszabaduljunk az örökös rohanás okozta stressztől, kényeztessük magunkat rendszeresen, anélkül, hogy néznénk az óránkat…

Fotó: 123rf.com

Ne legyünk éjjel-nappal elérhetők 

Elérhetők vagyunk a nap 24 órájában, használjuk a számítógépünket, mobiltelefonunkat még az ágyban, a fürdőben, a toaletten, sőt a strandon is? Sokszor nem is vesszük észre, hogy ez a „hiperkapcsolat” mennyire kimerítő. Ezért szünetet kell tartani e téren is. Apránkén, egy keveset reggel, majd délután – később egy alkalmas, teljes napot, illetve hétvégét szánjunk rá.  Ekkor száműzzük a netet, ne nézzük az e-mailjeinket, kapcsoljuk ki a mobilunkat. Mi ennek a jelentősége? Kilépni a versenyfutásból, csökkenteni a túlzásba vitt feladat – és kötelezettségvállalások számát, megnyugtatni az elmét…

Fotó: 123rf.com

Lassítsunk

Munkába járni, aztán bevásárolni, főzni, takarítani, a gyerekkel foglalkozni,  felkészülni hétvégi programokra stb. Mindent gyorsan akarunk csinálni, mintha versenyt futnánk az idővel. A sietség őrli az idegeinket, és fizikailag is ártalmas. A megoldás: lassítsunk a munkatempón, vállaljunk kevesebbet, és a fennmaradó időben tartózkodjunk többet a szabad levegőn, foglalkozzunk nekünk tetsző tevékenységekkel. Lehet, hogy meglepő, de kellemes és hasznos tanács! Az is segít, ha nem törekszünk arra, hogy egyszerre belekezdjünk többféle munkába (akár otthon, akár a munkahelyen), és ha rendszerint nem sikerül a végére érnünk, frusztráltak leszünk.

Halasszuk, amit lehet

Valóban, jó lenne időt szánni egy kis megállásra, pihenésre…. de ott a sok „sürgős” tennivaló! Egy amerikai kutató-pszichológus a közelmúltan megjelent tanulmányában figyelmeztet annak rejtett veszélyeire, amikor hajlamosak vagyunk mindent azonnal elvégezni. A gyorsan, sietve elvégzett feladatok ugyanis a megkönnyebbülés érzését hozzák magukkal – pedig a legtöbbször tévedünk, az igazi fellélegzés nem itt keresendő.  Inkább osszuk be jobban az időnket a rohanás helyett, késleltessük mindazt, ami mégsem olyan sürgős intéznivaló, és fedezzük fel a halasztásból eredő szabad idő örömét. A lényeg az, hogy mindenekelőtt tanuljunk meg rangsorolni, és ne keverjük össze a halaszthatót az azonnalival… Idegeskedni pedig nem szabad amiatt, hogy nem teljesítünk eleget, hanem ellenkezőleg, a cél a megnyugvás..

Fotó: 123rf.com

Lazítsunk a szabadidős ütemterven

A hétvégék és a vakáció gyakran ugyanúgy elárasztanak minket teendővel, mint a hétköznapok. Mintha félnénk az ürességtől vagy az unalomtól, és bizonyítani akarnánk, hogy mindenkor aktívak – vagy hiperaktívak – vagyunk, nem „vesztegetjük” az időnket.  Tegyünk ellene! Így pl. utazáskor, üdüléskor álljunk le a zsúfolt napok szervezésével, és csökkentsük programjainkat. Hétvégén vagy otthon töltött szabadság alatt az elképzelés az legyen, hogy egész napokból profitáljunk. Ekkor ne iktassunk be semmilyen programot, és felejtsük el a sietséggel járó kötelezettségeinket. 

Kézimunkázzunk

Horgolás, kötés, hímzés, varrás… ajánlott velejárói lehetnek a „lassú életnek”. Az ilyen fajta tevékenység egyszerre kreatív, ismétlődő jellegű, így nyugtató és stresszoldó hatású. Ugyanakkor figyelmet igényel, ami mozgatja az elmét, de nem enged töprengeni, sötét gondolatokban elmélyedni. Eközben, ha haladni akarunk, kénytelenek vagyunk lehalkítani a telefonunkat, megpihenni, és örömöt lelni munkánkban.

Fotó: pixabay.com

Gyalogoljunk 

Egész évben célzatosan közlekedünk, járkálunk – a lehető leggyorsabban igyekszünk eljutni egyik helyről a másikra. Fedezzük fel újra a kényelmes séta, gyaloglás örömét cél és – amikor csak tehetjük – időkorlát nélkül.  Tegyünk hosszú sétákat hangulatunk szerint, addig fel nem tárt útvonalakon: járjunk nyitott szemmel és füllel. Csodálatos érzés felfedezni lakóhelyünk váratlan szépségeit, amelyek mellett eddig csak elhaladtunk…

Pihentet a csend

Korábban felkelni, egyedül élvezni a reggel nyugalmát és friss levegőjét, vagy akár egy egész napot eltölteni otthon, nyugalomban, telefonálás nélkül – nagymértékben pihentet. Az órákon át tartó csend érdekes élménye a lassításnak, egyfajta visszavonulásnak. Elnémul a naponta körülöttünk kavargó szavak kavalkádja, hogy csak magunkra és gyakran figyelmen kívül hagyott észleléseinkre összpontosítsunk.

Főzzünk kedvünk szerint

Elkészíteni egy új receptet, befőzni friss gyümölcsöt, sütni saját kenyeret… figyelmet,  nyugalmat, türelmet igényel. És ha elhatározzuk, hogy a főzés többé már nem a mindennapi, kötelező „robot”, lélek nélküli munka, ne siessünk vele, hanem tekintsük a kreativitás idejének, és értékeljük is elkészített „művünket”!

Forrás: Galenus