Fejben tartani a sűrű napi időbeosztást, mindenre figyelni, folyton “résen lenni”, mindig, mindenhová időben odaérni… Ugye ismerős önnek is? A munkahelyen mindent bele kell adni – hogy aztán otthonra a “maradék” jusson. Amikor az életritmus felpörög, igazi kihívást jelent összeegyeztetni a szakmát a magánélettel. Ha ez nem sikerül – márpedig sokszor nem sikerül – könnyen az egészség rovására mehet.

 

Gyakori pillantások a karórára, mialatt a gondolatok a további feladatok felé kalandoznak. Munka után a háztartás, a gyereknevelés, aztán holtfáradtan elalvás a televízió képernyője előtt… Unásig ismételgetett életvitele ez a legtöbb mai nőnek. Azért a férfiakról sem szabad megfeledkezni: az elfoglalt vállalkozónak, az üzletembernek vagy akármelyik, többféle munkát végző családfőnek sincs ideje a szusszanásra, az élet könnyebbik oldalának a kipróbálására.

A pszichológusok szerint ennek – a pénzkeresés motivációján túl – a magas teljesítmény és a rendkívüli hatékonyságú munka hajszolása az oka, mely a legtöbb esetben pokoli életritmust von maga után: az ember robottá válik. Mi áll az ilyen életforma hátterében?

Zsonglőrt játszani

  • Önazonosság: dolgozom, tehát vagyok

Szenvedélyes, hatékony munka, állandó kezdeményezőkészség, minden új feladat elvállalása. Röviden szólva: ha munkáról van szó, az illető nem tud nemet mondani. Későn ér haza, korán megy másnap munkába, a hétvégeken pedig behozza mindazt, ami a hét közben elmaradt. Úgy éli meg a munkát, mint ami az önazonosságát jelenti, és nem állít fel értékrendet, hogy vajon mindez megéri-e. A teljesítmény növelése iránti vágy gyakran azonos súlyú nála az önbecsülés hiányával.

  • A feladatközpontúság

A feladat teljesítése mindenekelőtt! Előbb a munka, és csak utána jöhet minden más! Abban a családban, ahol ezek az elvek érvényesülnek, a gyermekekből is munkamániás felnőtt lesz. Minden felesleges “lazítás” megvetendő, csak semmi pihenés, hanem dolgozni, dolgozni… Az illető bűntudatot érez, ha úgy ül egy kicsit a székében a munkahelyén, hogy elfogyott a teendője. Nem tudja elviselni a tétlenséget, és általában meg is találja a módját annak, hogy rögtön ezer dolga legyen. Mert természetesen akkor is “szolgálni” kell, ha már nincs is rá igazán idő.

  • A tökéletességre való törekvés mint az élet alapszabálya

Minden, amit az illető elvállal, tökéletesen kell, hogy sikerüljön. Ő egyébként mindig kifogástalan külsejű, a gyerekei szintén tökéletesen öltözöttek és jó tanulók, ő a munkájában kiemelkedő, a barátai mind szimpatikusak, a lakása gyönyörű és ragyog a tisztaságtól. Mindehhez persze nem elég a bőséges energia, hanem a “mindenütt jelenvalóság” adományára is szükség lenne. De minthogy az nem adatik meg, két-három ember számára már könnyebb lenne ennek a sok kívánalomnak mind eleget tenni. A pszichológus szerint e mögött a tökéletességre való törekvés mögött gyakran alattomos fájdalom, néma szenvedés rejtőzik: beteges szükséglete annak, hogy az illetőt szeressék.

  • Nincs más megoldás: “ura vagyok minden helyzetnek”

Az ilyen ember az egyetlen karmestere akar lenni az élet zenekarának, ahol minden muzsikusnak az ő utasításait kell követnie. Mindent maga szervez meg, és nehezére esik, hogy másra bízza. Így van ez például sok nőnél, ha megszületik a gyerek. Mindent ő csinál, mert meggyőződése, hogy senki nem tudja nála jobban ellátni a kicsit, a lakást, a konyhai teendőket stb. A mindent felvállalástól az ilyen nőnek, és a más területeken hasonlóan viselkedő férfinak aztán “elhomályosodik a látása”, aminek az az eredménye, hogy hagyja magát sodortatni az árral, ami a szakmai és magánélete rovására megy. Diktatórikus a családban, kellemetlen a társával, lassan hanyatló a munkában…

  • Vigyázat: következik a beleszédülés!

A kötelezettségek között vég nélkül egyensúlyozni úgy, hogy sehová ne csússzon be semmilyen hiba, általában rosszul végződik mind a szakmai, mind pedig a magánéletben. Legyen akármilyen nagy a kezdeti energia, ha ön túl sokat vállal magára, az “elemek egyszer kimerülnek”, a gépezet lassul, majd leáll.

 

  • Krónikus kimerültség

Ön úgy alszik, mint egy zsák, fáradtan ébred, és álmosság gyötri napközben. Nem igazán áll rendelkezésére a többieknek, csak fél füllel hallgat oda rájuk, a gyermekei kimerítik, és nagyon fedühíti, hogy az apjuk önhöz képest “nem csinál semmit”. Még ha részt is vesz a mindennapi feladatok elvégzésében, azt ön vagy természetesnek veszi, vagy teljes mértékben lekicsinyli.

  • Túlterheltség a munkahelyen

Már nem hatékony a munkában sem. Volt, amikor még rekordidő alatt megbirkózott a nehéz feladatokkal, de mára már több időt veszít velük, mint amennyit nyer. Állandóan úgy érzi, azt sem tudja, hol áll a feje. Ami addig ösztönző kihívás volt az ön számára, az most áthághatatlan akadályt jelent. Az a kollégája, akiről ön korábban szűnni nem akaró dicshimnuszokat zengett, az most furcsa módon a munkára alkalmatlan személlyé válik. A gondolatok összekuszálódnak az agyában, a fontossági sorrend felborul, minden prioritásnak számít, azaz túl sokat vállal!

  • Ingerlékenység a magánéletben

Régebben énekelt zuhanyozás közben, volt ideje egy kellemes habfürdőben üldögélni, finomakat főzni a társának vagy akár elmenni a fitnesz-szalonba. Mivel ez mára már nincs így, inkább olyanokat mond élete párjának: “te is törődhetnél a gyerekekkel”, “torkig vagyok vele, hogy halogatod az ügyeidet” vagy egyszerűen “nem bírlak elviselni”.

  • A nemi vágy hiánya

Hol vannak már a minden ok nélküli nevetgélések, az együtt töltött boldog pillanatok! A szerelmes kószálások vagy a kis összezördülések utáni, megkönnyebbülést hozó kibékülések! És hová lett az akkori kielégíthetetlen szerelmi vágy? A Kámaszutra hajdani lelkes követőjéből mára már csak egy aludni vágyó nő lett. Lehetséges még az őrjítő napok rohanásában, dühöngő főnökök vagy zsarnokoskodó gyerekek mellett újból ilyesmire gondolnia? A pszichológusok szerint e tekintetben a férfiak és a nők eltérőek. Mialatt a nők gyakran teljesen kimerítik magukat, a férfiak általában jó szeretők akarnak maradni, akik számára a legjobb lazítás egy kis szerelmeskedés. Nem kellene önnek, hölgyem, szintén bölcsebbnek lennie, és egy kicsit tanulnia a férfiaktól?

Hogyan lehet megtalálni a megfelelő egyensúlyt?

Ennek titka a szakemberek szerint kétégtelenül abban rejlik, hogy tudni kell időt szakítani az élet minden oldalának a kiteljesítésére.

  • Ne pazarolja az energiáját!

Ön kimerült, túlterhelt, ingerlékeny. Valószínűleg szabadságra vagy pihenésre van szüksége. Kímélje magát. Ha megteheti, néha bízza másra a bevásárlást, hagyja olykor a gyerekeket a nagyszülőknél, vagy szervezzen be egy baráti házaspárt a hétvégére bébiszitternek, hogy ön tudjon valahol, a napi gondoktól távol pihenni. Vizsgálja át újból teendői fontossági sorrendjét, és mondjon nemet például az anyósáéknál minden vasárnap kötelező jelleggel elfogyasztandó vasárnapi ebédre, az ön energiáját elszívó, állandóan csak a mások problémáját megoldani kívánó, “baráti” találkozókra vagy akár a gyerekek olykor túlzásba vitt óhajainak a teljesítésére.

  • Törődjön magával!

Munkába megy, utána bevásárol, ügyet intéz, rokonokkal foglalkozik… És ha többet törődne örömtelibb dolgokkal, mondjuk, hogy egy jót kávézik valahol, míg a barátnőjével csacsog egy kicsit vagy kellemes programot készít elő a hétvégére – meglepődne önmagán? Ahelyett, hogy folyton arra gondolna, amit tennie kell, törődjön azzal is, ami örömet okoz önnek! Ha időt szakít magára, kényezteti kicsit magát, nyugodtabb lesz, megszűnik az állandó feszültség – ami a hatékonyság fokozódását fogja eredményezni! A társával kettesben töltött percei is kellemesebbek, újszerűbbek lesznek, a munkahelyén pedig energikusabbá válik. Végül majd azt veszi észre, hogy a korábban felállított prioritások sorában az ön jó közérzete fog az első helyen állni. A társa teszi szebbé az életét, és önnek is lesz ideje őt szeretni…

 

 

Galenus