Most a helyemen érzem magam! – Beszélgetés Jakupcsek Gabriellával

0
3490

Rendkívüli fegyelmezettség, mérhetetlen alázat, szív, lélek, szakértelem, vitalitás, profizmus. Az örök nyughatatlan, mert tudja, hogy mindig mindent lehet még jobban csinálni. Jakupcsek Gabriella eszerint dolgozik, mert csak így szabad és csak így érdemes.

Névjegy

Jakupcsek Gabriella újságíró, műsorvezető.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott magyar-művészettörténet szakon, és elvégezte a párizsi Nemzetközi Újságíró Iskolát.
1990-től a Magyar Televízió szerkesztője, kulturális rovatvezetője, a Reggel, a Napközi és a Tízórai műsorvezetője volt. 1998 és 2002 között a Cappuccino tripla műsorvezetőjeként dolgozott a Danubius Rádióban.
1998-tól tíz éven át vezetett sikeres műsorokat a tv2-n (Férfisztriptíz, Multimilliomos!, Most vagy soha!, A világ árvái, Jakupcsek-show, Mokka).
Jelenleg a Ridikül című napi talk show-t és a Magyarország, szeretlek! című műsort vezeti az M1-en.
2007-ben Pro Európa-díjat kapott.
Három gyerek édesanyja, férje Kliegl Ádám operatőr.

 

  • Aki annyit van képernyőn és sokat dolgozik, hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a hétköznapi teendőkkel?

Nehezen. Úgy, hogy valahonnan elvonom az időt, aztán időközönként új rendszert építek fel. Folyamatosan balanszírozok, amivel könnyebbé tehetem a hétköznapokat. Ha a férjem nem forgat, akkor ő nagyon sokat segít. Az ősz elég nehéz nálunk: akkor indul az iskola, óvoda, a forgatások… Nekem a legnagyobb kincs az idő! Ezért mindig fontossági sorrendben gondolkodom: ami érdekel, arra szánok időt. Arra büszke vagyok, hogy nagyon célirányosan szervezek mindent, néha ez megöli a hétköznapokat, de szükséges ez a fegyelem, hogy minden a „helyére kerüljön”.

  • Mi az, ami kikapcsol a kemény hétköznapokból?

A sport. Arra próbálok mindig időt szakítani. Télen síelek, itthon gyakran futok. Illetve ami még feltölt, az az utazás és a csend! Ezekre szükségem van. Időnként át kell gondolnom, ami velem történik. Fontos, hogy új impressziókhoz jussak, ezt utazás közben tudom a legjobban megtenni. Ha itthon maradok, akkor is jó néha egy-egy este csendben lenni. Időnként ennyit kérek és igénylek a környezetemtől.

  • A munkában melyik az a szakasz, amit a legszívesebben csinálsz?

A nézők számára az én feladatom akkor jön el, amikor kigyullad a piros lámpa, addig szerkesztői munkám van, ami más típusú odafigyelést igényel. A talk show-nál fizikailag, szellemileg és lelkileg is ott kell lenni, hiszen vagy megnyílik a beszélgetőpartner, vagy nem, nincs mese.

  • Nehéz erre a műsorra felkészülni?

Nagyon pontos mechanizmusa van a Ridikül című műsornak, kiválóan felépített rendszerben dolgozunk. Egy profi csapat áll mögöttem, akik kitűnően előkészítik az anyagot, és így nagyon megkönnyítik a munkámat. Nekem bele sem kell ebbe szólnom, csak akkor, ha valamit nagyon másképp gondolok. Mindenki tudja és teszi a dolgát.
Az adás előtti napokban kapom meg a teljes háttéranyagot, ez komoly mennyiség. A műsorra nagyon sokat kell készülni, mert némileg „otthon kell lennem” a témában és kicsit ismernem kell a beszélgetőpartnereimet is. Szerencsés vagyok, mert gyorsan megjegyzem az olvasott dolgokat, jó a memóriám, persze adás után hamar túllépek rajta, elfelejtem, hiszen már a következő műsorra kell összpontosítanom. Ez gyakorlás kérdése. Mindig élő adásban dolgoztam, így nekem ez már nem okoz gondot.

  • Elégedett ember vagy?

Szerintem nincs olyan, hogy elégedett ember. Vannak pillanatok, amikor azt mondom, hogy most az történik, amit szeretek. Ha valamit szóvá teszek, akkor én nem azért szólok, mert nekem semmi sem jó, hanem, mert úgy érzem: amin lehet tökéletesíteni, azon tökéletesítsünk.

Nagyon szeretem azt, amit csinálok, jó csapatban dolgozom, szeretem a munkám. Tulajdonképpen mondhatnám azt, hogy elégedett vagyok, de mindig lehet jobban munkálkodni, azt hiszem.

Az életem nagy részében én kiegyensúlyozottan élek, és akkor vagyok boldog, amikor az arányok beállnak egyensúlyba. Tehát, amikor a munkám, a pihenésem, a feltöltődésem valahogyan összhangban van. Szerintem minden ember erre vágyik! Nem azt kell kívánni, hogy ne kelljen dolgozni, hanem jó munka kell, ami örömet okoz! És ami örömöt okoz, az ember elemi vágya kell hogy legyen, hogy azt megtegye, vagy legalábbis törekedjen rá.

  • Maximalista vagy?

Igen, de ez nem mindig jó. Régóta tanulom az elengedést, így a barátaimat is kérem arra, hogy időnként figyelmeztessenek, amikor túlfutok azon a körön, ami még kellemes. Nem könnyű! Magammal nem könnyű, nem velem, hanem nekem, saját magammal! Azt nem szeretem, ha valami hanyagul oda van dobálva. Ha nem látom valamiben a munkát, tehetséget, ötletet, akkor dühös vagyok.

  • Ha csalódás ér vagy bántás, hogyan viseled?

Nagyon nehezen, mint mindenki. De én az a fajta vagyok, aki ezt kibeszéli magából, és ez jó. Hisz ez a dolgom: én is „kibeszéltetek” másokat, magamat is kibeszélem. Nekem egyébként szerencsém van, hiszen engem megtisztelnek, hogy megnyílnak előttem az emberek, és ezt magam is megteszem.

  • Minden adott az életedben az elégedettséghez.

Én ugyanazokkal a dolgokkal küzdök, amivel mások. Pontosan olyan életet élek, mint más, különben ezeket a műsorokat nem tudnám így vezetni. Én megpróbálok úgy élni, hogy lássam is, amiről beszélek: eljárok az óvodába, tornaórára, főzök, mosok, panaszkodom, küzdök a hétköznapokkal. Megtehetném, hogy ezeken átlépek, de akkor hogyan beszélgetek majd a vendégeimmel, akik szintén így élnek?

  • Emma Róza születését követően volt egy kis izgalom az életedben.

A vizsgálatok sajnos magas vércukorértéket mutattak, így ez alatt az idő alatt a saját étkezésemre jobban oda kellett figyelnem. Nagy a családunk, mindenki mást szeret enni, így problémát jelentett, hogy a dietetikus által javasolt, napi többszöri étkezés ételeit hogyan, miképpen készítsem el. Reggeltől estig úton vagyok, a forgatások ideje alatt csak néhány perc áll a rendelkezésemre, így arra volt szükségem, hogy a jó minőségű, kis adagokban kiporciózott adagok kéznél legyenek, hogy azokat a megadott időpontokban elfogyaszthassam. Ebben Béres Alexandra Súlykontroll programja nyújtott segítséget. A házhozszállításos megoldás nagyon kapóra jött. Szandival átbeszéltük az étrendemet, hiszen az általa javasolt ételek lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak, melyek rendben tartják a vércukorszintet. Olyan gabonaféléket kaptam, mint például a barnarizs, bulgur, sok-sok zöldséggel, ezek a teltségérzetet növelik ugyan, de a vércukorszintet nem nagyon. Az ő ételei eritrittel készülnek, ami szintén nem emeli meg hirtelen a vércukorszintet.

Így a megfelelő táplálkozással és életmóddal (rendszeres testmozgás) kordában tudom tartani a vércukorszintemet. Szerencsére nincs szükségem gyógyszerre. A napi ötszöri étkezéssel és kellő odafigyeléssel mindez megoldható.

Nagyon sok múlik az életmódunkon, gondolkodásunkon, hisz magunk alakítjuk magunkat.  Én úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, ha megbecsülnek, akkor teszem a dolgom.

Szarvasházi Judit–Vészabó Noémi