Fotó: gettyimages.com

Az endometriózis nevű betegség létezéséről ma már egyre többen tudnak, de – ha az alig kibírható fizikai fájdalom nem lenne elég – az érintettek még mindig szenvednek attól, hogy mások mintha nem látnák őket igazán, és nem értenék, mit jelent így élni. A brit származású, New Yorkban élő fotós, Georgie Wileman Ez az endometriózis című fotósorozata ezért készült el.  

A betegség orvosi szempontból: a méhnyálkahártya sejtjei a méhen kívül is megjelennek a szervezetben, olyan helyeken, ahol semmi keresnivalójuk, például a hasüregben, a beleken, a petefészkeken, de akár a tüdőn, sőt az agyban is. Ezek a sejtek ugyanúgy követik a menstruációs ciklust, véreznek, a felgyűlő vér gyulladásokhoz, hegesedéshez, belső összenövésekhez vezet, sokszor visszafordíthatatlan károkat okoz.  

A 13 éves kora óta súlyos endometriózissal élő Wileman az ötödik műtétjénél járt, amikor saját maga fényképezésével belekezdett a projektbe. A kíméletlen önportrékat – amikor képes volt felkelni az ágyból – olyan emberek fotózásával váltogatta, akikkel meg tudta mutatni: tévhit, hogy az endometriózis kizárólag a fiatal, fehér, gyermektelen nők betegsége.

Az endometriózis egyik legkegyetlenebb vonása, hogy a tünetként jelentkező puffadt has, főleg, ha vékony a test, várandósnak mutatja azt, akinek talán – éppen az endometriózis miatt – soha nem lesz esélye teherbe esni, gyereket szülni. Wileman például szembe kellett nézzen azzal, hogy a testi állapot, amelyet ez a fotó rögzít: ennél közelebb soha életében nem lesz a terhességhez. Az endometriózis áll a háttérben a meddő nők akár 40 százalékánál is. A leggyakrabban a petevezeték összenövésén keresztül lehetetleníti el a fogantatást, ezen néha lehet segíteni, néha nem. Egyes esetekben megoldás lehet a lombik, másoknál teljesen kizárt marad örökre a terhesség.

A teljes cikk és a fotók: index.hu