Óda a semmittevéshez, avagy a passzív pihenés jelentősége

0
758

Gondolkodjon el azon, hogy ön milyen szinonimákat ismer arra a szóra, hogy „pihenés”! Talán „semmittevés”? Esetleg „lustálkodás”? Pszichológusként gyakran ezeket hallom a kliensektől, amikor arról beszélnének, hogy legszívesebben hogyan töltenék a hétvégéjüket: kanapén bekuckózva, olvasva, filmet nézve. Ezek fontos feltöltő tevékenységek, amiket én inkább szeretek „passzív pihenésnek” nevezni. Ezek azok a tevékenységek, melyek során nem aktívan kapcsolódunk ki, pl. sétálással, sportolással, múzeumlátogatással stb., hanem amikor terv nélkül, „csak úgy” beszélgetünk a párunkkal a fotelben elheverve, vagy csak úgy „nézünk ki a fejünkből”, zenét hallgatva, amikor „elmélázunk” az erkélyen ülve.

Ez sokak számára elképzelhetetlen – hiszen mindig lehetne feladatot találni a ház körül, a gyerekekkel, az unokákkal stb.

Sokak a pihenést elvesztegetett időnek találják, hiszen arra gondolnak, hogy sok hasznosabb dolgot el lehetett volna végezni ez idő alatt.

Valóban: kedvenc szappanoperánk egy epizódja alatt pont el lehetett volna mosogatni, olvasás helyett akár a számlákat is be lehetett volna fizetni, és csevegés helyett akár a vacsorát is meg lehetett volna főzni. Ez a mentalitás megakadályozza a teljes körű feltöltődést, energiánk megfelelő menedzselését.

A társadalom is az utóbbi hozzáállást támogatja. Már maga a tény, hogy a szókincsünkben sincsenek megfelelő kifejezések a passzív pihenésre, árulkodó. Sőt, gyakran a tevékenység hiányával írjuk le a pihenést, hogy olyankor „semmit sem teszünk”. Pedig a pihenésnek a passzív formája (is) egy fontos és hasznos tevékenység az emberek életében, mert ilyenkor hatékonyan teszünk a feltöltődésünkért, lelki egyensúlyunkért.

A passzív pihenés egy befektetés

Amikor megengedjük magunknak az „ejtőzést”, a „hesszelést”, akkor aktívan teszünk azért, hogy ezáltal nyugodtabb szülők, nagyszülők, szomszédok, alkalmazottak legyünk. Minden egyes csendes pillanat, az a tíz perc, amíg lehunyt szemmel hallgatjuk a környezet zajait, hozzájárul ahhoz, hogy később lelkesebben, feltöltötten lássuk el a nap, a hét feladatait.

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak tudjunk lenni a magánéletünk, de akár a munka vagy a ház körüli teendők területén, fontos, hogy meg tudjuk magunknak engedni a pihenést. Néha ez aktív pihenést jelent, pl. kertészkedést. Ezt talán könnyebb megengednie magának sokaknak, mert ilyenkor is tudjuk magunkat hasznosnak érezni. Néha viszont érezzük, arra vágyunk, hogy csak pihentessük a szemünket vagy valami szórakoztató műsort nézzünk. Merjünk passzívan pihenni!

Langer Viola
pszichológus
www.nyugizona.hu

A cikk a Patika Magazinban jelent meg! Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!