Szabadság utáni „depresszió”

0
2762

Első olvasásra a cím megtévesztő lehet, talán sokan értetlenül mondogatják magukban, hogy ez nem lehet: „depresszió a pihenés után”? Valójában az állításom megállja a helyét, azaz egy valós jelenségről beszélünk, amikor azt állítjuk, hogy a munkába való visszatérés bizony járhat hangulatingadozással.

Mindig felkapjuk a fejünket, ha azt halljuk, hogy valaki nem akar elmenni vagy nehezen hozza meg a döntést, hogy kiszakadjon a munka monoton világából és kipihenje magát. Hibás döntés a szabadság nélküli munka hosszú távon.

 

Elsősorban azért, mert az ember szervezete úgy van kitalálva, hogy szüksége van a feltöltődésre, a regenerálódásra. Másrészt gondoljanak bele, hogy egy fáradt ember többet hibázik, szélsőséges esetben meg ott van a kiégés veszélye, ami visszafordíthatatlan károkkal jár.

Több rövid vagy egy hosszú? – Mennyi szabira menjünk?

Érdemes minden embernek megtalálni a személyiségének megfelelő pihenést, azaz minden olyan tevékenység, ami segít kikapcsolni a gondolatokat, alkalmas a feltöltődésre. Ha azt kérdezik, hogy egyszerre vagy elaprózva érdemes kivenni a szabadságot, akkor erre azt válaszolnám, hogy nincs jelentősége. Hozzáteszem, hogy ez is személyiségfüggő. Sok embernek egy hét kevés ahhoz, hogy „kiszakadjon” a munka világából, mert még a harmadik nap is érzi a készenléti állapotot, vagyis a munka körüli dilemmák betörnek a gondolataiba. Ebben az esetben célszerű két hétre kiiktatunk magunkat a stresszes munkából.

A stresszt nem elkerülni kell, hanem kezelni tudni

A stressz bizonyos esetben nem probléma, azonban a fokozott jelenlét pszichés és testi betegséghez vezet. A stressz ellen a cél nem az, hogy kerüljük el, hiszen erre nem vagyunk képesek, sőt a görcsös elkerülés tovább fokozza a belső feszültséget. Pszichológusként abban látom a megoldást, hogy képesek legyünk megküzdeni az általunk veszélyesnek vélt szituációval. Vagyis a bennünk rejlő megoldási mechanizmusokat kell kibontanunk, hogy ne lepjen el minket a stressz okozta bizonytalanság. Bizony a szabadság, a nyári pihenés az előbb említett stresszel való megküzdés egyik jó példája. Ha nem elmenekülünk a stressz elől, hanem erősebbé és ellenállóbbá tesszük a szervezetünket a pihenés által, akkor újult erővel képesek leszünk visszakerülni a munkás hétköznapokba.

Ami a kulcsszó, a passzivitás elkerülése és a tenni akarás. Hiszem, hogy az ember képes hatást gyakorolni magára, képes megélni, hogy bizonyos mértékig az ő kezében van az irányítás.

 

„Levertség, motivációhiány, inaktivitás…”

Ezek a jelzők a depresszió fő tünetei közé sorolhatók. Van, aki még sosem hallott róla, van, aki rendszeresen megéli ezeket a tüneteket vagy hasonlókat egy hosszabb pihenés után.

Egyik betegem arról számolt be, hogy számára rémisztő és hihetetlen, hogy jól érezte magát a szabadsága alatt, érzése szerint ki tudta pihenni az éves fáradalmakat, de ahogy belépett az irodába, valami furcsa érzés fogta el. Érdemes megállnunk itt egy pillanatra és pszichológusként arra hívnám fel az olvasó figyelmét, hogy ez a jelenség nem betegség. Ez egy állapot, ami elillan, ha tudatosan teszünk ellene. Szigorúan szakmai értelemben ez nem depresszió, noha a tünetek részben egyezést mutatnak.

 

A fáradtság, étvágytalanság és az ellentéte is, a fokozott étvágy, szomorúság, szorongás, a motiváció hiánya mind-mind a nyaralás utáni lehangoltság tünete. A tünetek jobb esetben pár nap alatt elmúlnak, rosszabb esetben a szabadság idejének másfélszerese kell ahhoz, hogy minden a megszokott kerékvágásba térjen.

Amikor előre stresszelünk attól, hogy stresszelni fogunk

Előfordul, hogy már nyaralás közben is sok embert nyugtalanít annak gondolata, hogy a vakáció nem tart örökké. Ahogy közeledik a hazaindulás időpontja, az érzés erősödik. Természetesen nem a hazatérés a zavaró, hanem az, hogy visszatérnek a dolgos hétköznapok.

Gondoljunk bele, milyen bizarr, hogy egyik pillanatban még a naptejet kenegetjük és azt csinálunk, amit akarunk, majd hirtelen feleszmélünk, hogy a főnökünk áll a fejünk felett és ontja a tömérdek munkát. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor helyt tud állni. Más szóval a munkahely a régi, a kollégák a régiek, az asztalon a kávésbögre ugyanúgy áll, de mi nem a régiek vagyunk. A nyaralás gondolata ugyanis nem enged minket dolgozni. Ahogy említettem, ez egy időszak, ne ijedjünk meg ettől. A fokozatosság elvét vallom, tehát engedjük meg magunknak, hogy nem azonnal vágunk bele a pörgésbe, hajtásba.

Az a hasonlat jutott az eszembe, hogy egy futó, aki elindul egy versenyen, az bemelegít, edz, és fokozatosan hajtja meg magát a futópályán, tartalékolva az erejét. Mi magunk is hosszú távon jól járunk, ha nem eszeveszettül ugrunk fejest a papírhalmazba, hanem rendszerezzük és szervezzük azokat.

Tippek a kétoldali munkaundor ellen

 


  1. Mindig számítsunk egy-két napot a visszazökkenésre, azaz ne egyből a tengerpartról menjünk a munkahelyünkre! Kerüljük az éles váltást.
  2. Ha tehetjük, akkor az első napokban ne hozzunk komoly döntéseket, véletlenül se maradjunk bent túlórázni, még akkor sem, ha halomban áll a munka.
  3. Továbbra is szervezzünk olyan programokat, amikor a levegőn vagyunk, keressük a napfényt és a szabadtéri kikapcsolódást hétvégenként is. Ide sorolandó a testmozgás jelentősége is.
  4. Ne keseregjünk, hanem tudatosan éljük meg a pozitív élményeket: beszélgessünk a kollégákkal, és fokozatosan tereljük vissza magunkat a munkába. Az az ember, aki számára a munka öröm és nem nyűg, annak könnyű dolga lesz. Azok, akiknek egész évben munkaundoruk van, ők más kategóriába tartoznak, nem a nyaralás utáni depresszióban szenvednek.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com