Már Triplett klasszikus kísérletének eredményei is előrevetítették, hogy a serkentés vagy gátlás kérdésében nagyon nem mindegy, mennyire összetett feladatot kell társas környezetben megoldani. Az egyszerűbb feladatok, mint például a horgászzsinór feltekerése esetén, szinte mindig érvényesül a facilitációs hatás, azaz javul az egyének teljesítménye. Erre egy másik jó példa a zsúfoltság: ha mondjuk egy metrón vagy buszon sokan vannak, az lehetőséget teremt a kölcsönös értékelésekre, miközben segíti is az egyszerűbb feladatok megoldását, hisz csak a viselkedés elemi szabályait betartva kell állni vagy ülni, és nem bámulni feltűnően valaki mást. Mindeközben azonban megnehezíti a bonyolultabbakét, mert egy zsúfolt buszon udvarolni például sokkal problémásabb.
És általában is, minél összetettebb egy feladat, annál nagyobb kockázatot vállalunk vele, és annál nagyobb kihívás azt másokkal együtt, vagy mások jelenlétében végrehajtani. Vagyis annál nagyobb annak esélye, hogy a társas gátlás lép fel, a serkentés helyett. Mint egy érettségi, vagy egy egyetemi záróvizsga, amik nem csak hogy igazán bonyolult feladatot jelentenek, de még a tétjük is nagy.
És egy másik szempont arra, hogyan is élünk meg egy-egy helyzetet, hogy milyennek érzékeljük a többiek reakcióját. Ez nyilván összefügg azzal, hogy mennyire akarunk megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak. Minél inkább függetleníteni tudjuk magunkat ezektől, annál kisebb az esélye a társas gátlásnak, miközben persze annál kevésbé figyelünk a többiekre, ami pedig az együttműködés esélyeit rontja.
Összegzés
Az egyén szinte mindig máshogy viselkedik, ha valaki más is jelen van, ha valaki figyeli, vagy ha egyszerűen csak úgy véli, hogy valaki figyelheti. Például ha egy üres szobában ülünk, de a falon van egy kamera, bizonyos dolgokat már biztos nem fogunk megtenni. A társas hatás tehát annyira alapvető, hogy egy tényleges másik nélkül is működhet, mert tudjuk, milyen elvárások lehetnek velünk szemben, egy adott helyzetben. Hogy aztán a vélt vagy valós másik jelenléte pozitív vagy negatív módon hat ránk, és befolyásolja a viselkedésünket és esetleges teljesítményünket, az több tényező függvénye, de leginkább a helyzeté, és a résztvevők személyiségéé.
Felhasznált irodalom:
Hankiss Ágnes: Társadalomlélektani alapismeretek (In: Kötéltánc, Bp. 1987.)
Diane M. Mackie – Eliot R. Smith: Szociálpszichológia (Osiris Kiadó, bp. 2004.)
Forgács József (Joseph P. Fprgas): A társas érintkezé spszichológiája (Gondolat-Kairosz, Bp. 1996.)
Bácsván László
szociológus