Fotó: gettyimages.com

Beszélgetőpartnerünk ki nem mondott szavainak, testbeszédének dekódolása megfigyelés útján: a szinergológia e módszert és annak fejlesztési lehetőségeit tanulmányozza. A nonverbális nyelv által kifejezett üzenetek hatékonyabb megfejtése javítja verbális kommunikációnkat, és segít a jobb kollegiális, társas és családi kapcsolatok kialakításában. Íme néhány kiindulópont hozzá.

Testünk „beszél”, sőt akár még beszédes is lehet… A non-verbális kommunikáció, a testbeszéd – szavainkon túl – gesztusaink, arckifejezéseink, intonációink vagy akár grimaszaink segítségével mondja el rólunk a legtöbbet. Jó tanácsok e kifejezésmód könnyebb értelmezéséhez, kommunikációnk fejlesztése és szociális kapcsolataink jobb kialakítása érdekében.

A beszélgetőpartner megértése a jobb kommunikációért

A testbeszéd nem árul el minket, hanem fordít: tükrözi elménket, gondolatainkat és érzelmeinket, néha még azelőtt, hogy észrevennénk! Egy kacsintás, felvont szemöldök, szájrándulás vagy fejvakarás az érzelmek visszatükröződése, beleértve azokat is, amelyeket szívesebben tartanánk meg magunknak, vagy amelyeket nem tudunk kifejezni. E non-verbális nyelv megfigyelése és dekódolása segíti a beszélgetőtárs megértését és így a kommunikációt is. 

4 kiindulópont a testbeszéd jobb megértése érdekében

A testbeszéd megértése nem szinergológust, hanem fejlődést igényel. De mindannyian fejlődhetünk a kimondatlan dekódolásában, ha tiszteletben tartunk bizonyos elveket. Íme néhány közülük:

1.  A tévhitek eloszlatása

Számos tévhit kering a testbeszédről, és nehéz eloszlatni őket. Gyakran bővelkedünk ezekben a leegyszerűsített félreértelmezésekben. Ilyen lehet pl.:az a személy, aki a kezét a szája elé teszi, izzad, kerüli a szemkontaktust, valószínűleg hazudik; vagy aki a hajába túr a kezével, csábítani akar; az a beszélgetőpartner, aki keresztbe teszi a kezét vagy a lábát, elzárkózik a beszélgetés tárgya elől. De ezek a helyesnek tűnő értelmezések a valóságban gyakran hibásak, kevéssé megbízhatók. Így pl., ha a partner hátradől a székében, nem feltétlenül az eltávolodását fejezi ki, hanem ellenkezőleg, érdeklődik és elgondolkodik. Egy mozdulat, testtartás üzenete tehát nem minidig ugyanazt jelentheti. 

Fotó: gettyimages.com

2. Az „első megérzés” lecsendesítése

Számos tanulmány bizonyítja, hogy „híres intuícióink” valójában sztereotípiákon alapulnak, az évek során belénk rögződött kliséket reprodukálnak. Így pl. egy lefelé hajló száj mogorva személyiséghez tartozik, vagy egy jó megjelenésű ember biztosan kedves és derűs vagy egy mosolygó ember pedig szükségszerűen jóindulatú.. Ez az első benyomás bennünk kevesebb, mint egy másodperc alatt alakul ki az érzelmeket szabályozó, kis agyi struktúra, az amigdala működése nyomán.  Pedig az ösztönös megérzésre alapozni gyakran azt jelenti, hogy rossz úton járunk, engedünk előítéleteinknek, és ezért hibás kommunikációból indulunk ki.

3. Koncentrálás a kapcsolatra

Ha megfigyeljük beszélgetőpartnerünket, valószínűleg őt is leköti a mi testbeszédünk, ami hatással lesz rá. A találkozás és a párbeszéd során kettőnk kommunikációs módjai attól függően változnak, hogy ki áll velünk szemben. A szinergológia célja a szociális interakció (kölcsönhatás) javítása, különösen a leblokkolás pillanatainak azonosításával.

Ha egy arckifejezés negatív gondolatot tükröz (a személy megvakarja a nyakát, hátradől a székben stb.) vagy úgy tűnik, a partner készen áll a beszédre (a szája vagy a keze előremozdul), ideje nyíltan megkérdezni a leblokkolás feloldására, hogy, mit gondol, mi a célja. A mikrojelek megfigyelése ezután lehetővé teszi a jobb és őszintébb kommunikációt.  És nem csak akkor, amikor a másik beszél. Figyelnünk kell a csend pillanataiban is a testbeszédre, amikor hallgatunk, gondolkodunk és döntéseket hozunk.

4. Hátrább lépés

Sok mindent „kapunk el” a testbeszédből öntudatlanul is, anélkül, hogy észrevennénk. Pl. bebizonyosodott, hogy titkon érezzük a másik lelkiállapotát (szomorúság, fáradtság…) a “tükörneuronok” által kiváltott empátiarendszerben: ezt nevezzük érzelmi fertőzésnek. Amivel, ha segít megérteni a másikat, óvatosnak kell lennünk, mert sokkal inkább képesek vagyunk kibontakoztatni, ha valaki tetszik nekünk, szimpatikusnak tűnik, és kommunikálni akarunk vele.

Ellenben, amikor egy személy nem nyeri el a tetszésünket, úgy érezzük, különbözik tőlünk, nem érintenek meg minket fájdalmai vagy nehézségei: ez az “ellenempátia” jelensége, amely változtathat megítélésünkön az adott személlyel kapcsolatban. A non-verbális nyelv jobb dekódolásához kerülnünk kell az ilyen jellegű, hirtelen véleményformálást. Főleg, hogy a másikban felmerülő gondolatok, érzelmek egy része nem az aktuális beszélgetéshez, hanem éppen az ő állandó gondolatmenetéhez kapcsolódik.

Forrás: Galenus