Fotó: gettyimages.com

A Parkinson-kór – az Alzheimer-kór után – a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség a világon. Számos megbélyegző tévhit tárgya ez a „reszkető bénulás” (paralysis agitans), ezért kiemeltünk közülük néhányat, melyeket tanácsos tisztázni.

A betegség egyes időszakainak váltakozása megnehezíti a kór tüneteinek megértését és felügyeletét. A páciensnek szembe kell néznie a szimuláció gyanújával és előfordul, hogy még környezete intoleranciájával is. A betegség azonban mindenképp valós, kedvezőtlen hatással van a beteg mindennapjaira és szakmai, sőt párkapcsolati életére is. Emiatt is tanácsos eloszlatni a betegséggel kapcsolatos tévhiteket.

4 hamis állítás a betegségről+magyarázat:

1. A remegés a Parkinson-kór fő tünete 

A mindennapi életben az egyes tárgyak használata (finommozgások) közben remegő kéz – ilyen vagy ehhez hasonló kép uralkodik sokunkban a Parkinson-kórról. Bár igaz, hogy egyes Parkinson-kóros betegek nyugalmi remegésben (tremor) szenvednek (amikor leginkább a kéz, az ujjak, a láb és a lábfej érintett), de a két leggyakoribb tünet a mozgás lassúsága (bradikinézia – 90%) és az izommerevség (rigiditás – 85%). Márpedig ez a két szimptóma, mely azt a benyomást kelti a betegekben, hogy „testük foglyai”, kevésbé ismert. A remegés viszont egy másik betegség kulcsfontosságú jele lehet, mely az esszenciális tremor (jóindulatú esszenciális remegés) és a leggyakoribb mozgászavarok közé tartozik. A 65 év felettiek körében minden hatodik embert érint. A Parkinson-kórnál a remegés akkor szűnik meg, ha a beteg önkéntelen mozdulatot tesz, míg az esszenciális remegés esetében a beteg mozgásakor nyilvánul meg a rendellenesség.

2. A betegek memóriája érintett

A Parkinson-kór nem okoz tájékozódási zavart vagy memóriavesztést, ellentétben az Alzheimer-kórral. Ugyanakkor viszont a betegek gyakran panaszkodnak figyelemzavarra vagy a feladatok tervezésének nehézségeire. Általában szétszórtabbak és kevésbé alaposak feladataik elvégzésében, mint korábban.

3.  Napjainkban könnyebb az együttélés a Parkinson-kórral  

A fáradtságot, melyre a Parkinson-kóros betegek sokat panaszkodnak, a velük együtt élők – pl. a páciens életmódja alapján – gyakran érthetetlennek tartják. De ez a fáradtság mind magával a betegséggel, mind pedig a hozzá kapcsolódó alvászavarokkal, nyugtalan álmokkal, türelmetlenséggel stb. függ össze. Oka részben a betegséggel járó dopamin (agyi ingerületátvivőanyag) hiányának ellensúlyozása.

Fotó: 123rf.com

További szenvedést okoznak a beteg számára a neuropszichiátriai diszfunkciók, (pl. túlzott szorongás) a különféle vagy bizonytalan fájdalmak, melyek a betegek 60-80%-át érintik.  Az izommerevséghez és a mozgás lassúságához (akinézia) is társuló fáradtság és fájdalom nagyon legyengítő.  Sok beteg állítja, hogy míg korábban nagyon aktív, dinamikus volt, a betegség jelentkezése óta kézster-háromszor tovább tart napi teendői elvégzése. A mindennapi aktivitás csökkenése pedig gyakran bosszúság és félreértés forrása lehet a körülötte lévők számára.

4. A Parkinson-kór elsősorban a nyugdíjasok betegsége

Egyes felmérések szerint 10 emberből 8 úgy gondolja, hogy a betegség csak az időseket érinti. Egyéb, nemzetközi kimutatások szerint a Parkinson-kór a szakmailag aktív dolgozóknál átlagosan az ötvenes éveikben lép fel, és az esetek 10%-ában a 45 év alattiakat is érinti. Egyébként szakorvosok tapasztalatai szerint, amikor egy 50 évesnél fiatalabb beteg megtudja, hogy Parkinson-kórja van, a hitetlenkedés lesz úrrá rajta…  Noha a Parkinson-kór általában 60-65 éves kor felett jelentkezik, napjainkban a fiatalabb korosztálynál is egyre gyakrabban fordul elő.

Forrás: Galenus