I. rész: A fájdalomélményt befolyásoló lelki tényezők
A fájdalomérzetet, pontosabban a fájdalomélményt szubjektív tényezők nagymértékben befolyásolják. Ezek között vannak szociális, kulturális eltérések, és az aktuális érzelmi állapot is jelentősen módosíthatja a fájdalom megélését.
A fájdalomélményt befolyásoló lelki tényezők
A szorongás jelentősen fokozhatja a fájdalom intenzitását. Minél jobban fél valaki a fájdalomtól, annál jobban szenved tőle. Jó példa lehet erre a szülés: a megfelelő felkészítés, szorongásoldás jelentősen csökkentheti a szülési fájdalmakat.
A Harvard Egyetemen a műtét utáni fájdalom alakulását tanulmányozták. A betegek egy része morfiumot kapott, másik része placebót, tehát olyan szert, amiben semmi hatóanyag nem volt. A morfiumot kapott betegek 52%-a, a placebót kapó betegek 40%-a számolt be a fájdalom csökkenéséről.
A placebo az esetek több mint háromnegyed részében ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint a morfium.
Csaknem ugyanilyen arányú fájdalomcsökkenés mutatható daganatos fájdalmak esetén is. Ezzel szemben a fogfájást a placebo szinte egyáltalán nem befolyásolja. Mivel magyarázható ez? Műtétek után, vagy daganatos betegség esetén a fájdalom jelentkezésekor sokan szorongani kezdenek, latolgatják, vajon mi lehet az ok, sikerült-e a műtét? A fájdalom talán a daganat rosszabbodását jelenti? A fogfájás viszont általában nem okoz szorongást, legfeljebb a fogorvostól való félelmet. Ezért nem reagál a placebóra, viszont rögtön elmúlik, a fogorvosi rendelő küszöbének átlépésével.
A fájdalomérzet és fájdalomélmény egyéni eltérései azzal is magyarázhatók, hogy a szervezet maga is termel fájdalomcsillapító hatású anyagokat. Ezek az ún. opioid peptidek, vagy endorfinok, amik szerkezetükben és hatásukban hasonlítanak az ópiumra és a morfinra. A központi idegrendszerben több helyen is termelődnek természetes opioid peptidek.Egyes élelmiszerek (pl. a csokoládé) növelik az endorfinok elválasztását. A nagyfokú, megerőltető fizikai munka is fokozza az endorfintermelést. Extrém fizikai terhelés esetén – pl. hosszútávfutás – a holtpont legyőzése után olyan nagy mennyiségben termelődnek, hogy a sportolók nemritkán euforikus boldogságot élnek át (runners’ high).
Kritikus helyzetekben, felfokozott emocionális állapotban az opioidok nagy mennyiségben képződnek.
Ezzel, illetve a leszálló fájdalomcsillapító pálya fokozott aktivitásával magyarázható az ún. stresszérzéstelenség. Ilyenkor a komoly sérülések kapcsán keletkező fájdalom nem tudatosul. Ez tapasztalható pl. harctéren, amikor a fájdalom csak a sebesülés után jóval később jelentkezik, amikor a sebesült már kijutott az életveszélyes helyzetből. Leírtak olyan esetet is, amikor egy katona nyílt lábszártörése ellenére saját lábán ment ki a tűzvonalból. Hasonló jelenség figyelhető meg nagy téttel járó sportversenyeken is, amikor egy sportoló súlyos sérülése ellenére nem adja fel a harcot, szinte nem is érzi a fájdalmat egészen a verseny befejezéséig. Bár közvetlen bizonyíték nincs rá, de nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a természetes opioidok termelését, vagy akár a leszálló fájdalomcsillapító pálya működését különleges lelki-szellemi tréninggel fokozni is lehet.
A jógik, fakírok, keleti harcművészek minden bizonnyal ezen az úton – nagyfokú koncentráció, módosult tudatállapot segítségével tudják kikapcsolni fájdalomérzetüket.
Dr. Valló Ágnes
A cikk A fejfájásról c. kiadványban jelent meg.
A könyvet a kiadó webshopján, ide kattintva tudja megrendelni.