Fotó: pixabay.com

Idegen nyelvek, pszichológia, történelem, csillagászat, zene… Tanulhatunk bármit, csak térjünk le megszokott életünk kitaposott ösvényéről, és kezdjünk valami újat elsajátítani. Akár régen hagytuk el az iskolapadot, akár a közelmúltban, az újbóli tanulás számos szempontból is javunkra válik. Többek közt serkenti az agyműködést, új távlatokat nyit meg előttünk, és javítja önértékelésünket.

Tudásunk és készségeink, melyekre az évek során szert tettünk, a leggyakrabban közvetlenül kapcsolódnak szakmai vagy családi életünkhöz. Olykor azonban másra vágyunk: megtanulni egy újabb idegen nyelvet (pl. hogy eredeti nyelven olvassuk kedvenc könyvünket), jobban megismerni egy festészeti irányzatot, megérteni klímánk hatásait vagy a technológiai fejlődést…és sorolhatnánk. Ne ingadozzunk, ha érdeklődésünk megmutatkozik, kezdjünk bele a tanulásba, hiszen csak előnyünkre válhat.

„Bárki, aki abbahagyja a tanulást, akár 20, akár 90 éves, öregszik.  Aki viszont továbbra is tanul, fiatal marad.” – mondta egy bölcselő. Ez akár az egész életen áttartó tanulás egyik motívuma is lehet. Akkor is érdemes belevágni az újbóli tanulásba, ha korábbi tanulmányaink már nagyon távolinak tűnnek, hiszen régen befejeztük az iskolát, jelenleg pedig sokat dolgozunk, vagy pl. már idősnek tartjuk magunkat hozzá. 

Egyébként a COVID-19 járvány miatt történt bezártság idején megnövekedett a távoktatás iránt érdeklődők, vagy az abban résztvevők száma. Vajon az unalom enyhítése lehetett az ok? Kétségtelenül közrejátszott benne, de az új készségek elsajátítása, az ismeretlen (szak)területek megismerése iránti vágy minden időben csodálatos és hasznos eszköze lehet a mindennapok rutinjából való kilépésnek – igazi örömöt okozhat. Nincs semmi okunk, hogy megfosszuk magunkat tőle: a tanulás későbbi folytatásakor nemcsak ismereteinket gazdagítjuk, hanem többek közt agyunk „karbantartásához” is hozzájárulunk. Ennek módja és további előnyök:

A tanulás megfiatalítja az agyat

A szakértők egyhangúlag állítják: az agy elhasználódik, ha nem „forgatjuk”kellően, és  főként a rutin az, ami gyorsítja az öregedését, károkat okoz működésében. Ezzel szemben hasznos, ha szüksége van kihívásokra, változásokra, tapasztalatokra. Új dolgok megtanulása? Agyunk „meghálálja”, még ha számunkra nehéznek vagy lehetetlennek is tűnik. Bármi újat tanulunk, az iskoláskoron túl is, dolgoztatja az agy neuronális plaszticitását (változó képességét), előidézi az ún. neurogenézist (az új agysejtek képződését). Ez jótékony hatással van szürkeállományunkra, késlelteti a szellemi hanyatlást, és távol tartja az öregedéssel kapcsolatos neurológiai betegségeket.

A tanulás nincs „fenntartva” gyermekeknek, tinédzsereknek, fiatal felnőtteknek! Ne kövessük azt a merev álláspontot, hogy életkorhoz kötődik, vagy hogy egy bizonyos kor után „úgysem megy”. Nem szabad elhárítani magunktól a legtöbb új dolgot azzal, hogy „túl öregek” vagyunk hozzá, mert agyunk ellenségeivé válunk, és főképp nem a tanulást! Vegyük például idős színészek példáját, akik életük alkonyán megtanulnak hosszú szövegeket. Nyugdíjas korban is felfedezhetünk újdonságokat a tanulásban, és gazdagíthatjuk vele tudásunkat. Annál is inkább, mert ebben az életszakaszban több időnk jut rá, így hát álljunk készen – a választható tárgykörökben nincs hiány…

Fotó: 123rf.com

Tágítja látókörünket

Új ismeretek hasznos tárházát kínálja, ha pl. kommunikációt, földrajzot, filozófiát, meteorológiát vagy akár pénzügyet tanulunk felnőtt korban, és egyúttal, logikus módon, új horizontokat nyit meg gondolkodásunkban.

A tanulás egyfelől maradhat akár jótékony szabadidős foglalkozás, de másfelől az életünket megváltoztató, új elképzeléseket tartalmazó, általános terv része is lehet. Érdeklődési körünkön belül mindegy, hogy mit választunk, a lényeg az, hogy fogjunk neki ismét tanulni, és idővel meglátjuk, hová fog vezetni ez az út.

Sokan váltanak szakmát és életformát, lelkesedve olyan új ismeretekért, amelyek távol állnak mindennapi munkájuktól és készségeiktől. Megtanulva lelkesednek az újért, és azt izgalmasnak találják. És ha nem is életük célját találták meg benne, mindenképp személyes kiteljesedésükhöz vezet ez a felfedezés. Ha velünk is megtörténik, vége az unalomnak: találtunk egy szabadidős tevékenységet, vagy komoly egyensúlyi tényezőt szakmai és magánéletünk között, mely többek közt javítja hangulatunkat, elégedettséget okoz. 

Növeli büszkeségünket

A tanulás folytatása, az átképzés, a további ismeretszerzés nyomán gazdagodunk tudásban, fejlődünk a legkülönfélébb területeken, és így jobban boldogulunk az életben. Az újbóli tanulás amellett nemcsak az idegsejtek számát növeli, hanem büszkeségünket és önbecsülésünket is. Ezáltal magabiztosabbak leszünk, jobban érezzük magunkat a bőrünkben és másokkal is könnyebben tartunk kapcsolatot. Megszűnhet még esetleges kisebbségi komplexusunk, különösen akkor, ha korábban kevés iskolát végeztünk, vagy a társadalom által alacsonyan értékelt szakmát űztünk, és szenvedtünk attól, hogy pl. mások sokkal tájékozottabbak, műveltebbek.

További előnye lehet az újbóli tanulásnak pl. az is, hogy most bepótolhatjuk mindazt, amit annak idején elmulasztottunk, mert tanulás helyett dolgoznunk kellett. Ezenkívül, Ismereteink bővítése jártasabbá tesz az élet „divatos” területein, így jobban szót érthetünk a nálunk fiatalabbakkal. Szociális életünk is javul, a régi, megszokott (szakmai) körünkön kívül több ismeretségre tehetünk szert pl. tanulókörben, tanfolyamon stb. Ez magabiztosabbá tesz minket, ami, ha eddig kissé gátlásosak, félénkek voltunk, nagy előre lépést jelent. Egyben motivációt is ahhoz, hogy a tanulási folyamatot ne hagyjuk abba.

Félelem nélkül merjünk belevágni 

Nincs rá idő, nincs rá pénz, félünk attól, hogy nem sikerül, vagy hogy nevetségessé válunk a tanulás miatt, illetve elmaradunk benne… Mindezt tegyük félre: mernünk, próbálkoznunk kell, és belevetni magunkat a tanulásba! Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy soha nem könnyű új (szak)területeken tanulásba fogni, különösen, ha addig nyugodt, csendes, napi rutinból álló életet éltünk.

Emlékezzünk arra az időre, amikor csak írni-olvasni kellett megtanulni: semmi nem ment hamar – a tanulás szorgalmat, kitartást, figyelmet igényel … és munkát! Főleg nem szabad lemondanunk róla, mielőtt elkezdenénk, így válasszunk olyan tanfolyamot, felnőtt képzést, iskolát stb., amelyik alapvetően tetszik nekünk, és „üljünk be a padba”. Meglátjuk, nem leszünk egyedül, akik a mereven vett „tanulási koron” felül vannak. Kérjünk tanácsot, ha szükségünk van rá, és fontos, hogy ésszerű célokat tűzzünk ki (ne akarjunk túl hamar túl sokat elérni), így fokozatosan egyre több önbizalmunk lesz.

Bármilyen területet választunk, „kénytelenek vagyunk” fejlődni, és ismereteink bővítése közben rátalálni az örömre, amit agyunk frissülése, felfedezések megtétele, a megújulás okoz…

Forrás: Galenus