A karácsonyi időszak legtöbbünk számára a lázas készülődésről, az ajándékok beszerzéséről szól, mintha folyamatosan versenyt futnánk az idővel, de közben megfeledkezünk a legfontosabb dologról: a pihenésről és az együtt töltött minőségi időről.
Ünnepre hangolódás testileg és lelkileg
Bármennyire is azt sulykolják belénk a tévéreklámok, hogy igyekezzünk a tökéletes ajándékot megszerezni, amíg még lehet, a szeretet ünnepe ennél jóval többről szól.
Először is meg kell tanulnunk egy kicsit lassítani, ugyanis egész évben rohanunk, túlterheljük magunkat, s ebből a felgyorsult, túlfeszített állapotból egyáltalán nem könnyű átváltani egy nyugalmasabb, pihenő üzemmódba. Hasonlóan érezzük magunkat, amikor nyaralni megyünk, hosszasan készülünk rá, nagyon várjuk, s amikor elérkezik, mégis szinte nehéznek tűnik a gondtalan semmittevés. A legokosabb tehát, ha megpróbálunk fokozatosan átállni, vagyis már hetekkel korábban elkezdünk lefaragni a teendőinkből.
Kizárólag azokat a feladatokat végezzük el, amelyek feltétlenül fontosak, emellett azt is érdemes szem előtt tartanunk, hogy nyugodtan eloszthatjuk az elvégzendő munkát kisebb részekre, nem kell egy nap alatt mindent megoldani. Ugyanez igaz a vendéglátásra is, tízféle süti helyett háromféle finomság is bőven elegendő. Tudatosítani kell magunkban, nem az a fontos, hogy mindenhol makulátlan tisztaság uralkodjon, hanem az, hogy együtt tölthessünk egy kis időt, teljes figyelemmel, miközben kikapcsolódhatunk, jókat beszélgethetünk.
Talán még a fizikai ráhangolódásnál, a lelassulásnál is nehezebb lelkileg felkészülni a közelgő ünnepre, különösen akkor, ha nemrég veszítettük el egy szerettünket. Ez az időszak minden olyan érzelmet felhoz, amelyet egész évben igyekeztünk elrejteni.
Mi segíthet a karácsonyi időszakban?
Azokban a napokban, amikor minden trauma ismét felszínre kerül, tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül a fájdalmunkkal, természetes, hogy kavarognak az érzelmek, hogy bizonyos dolgokat megváltoztatnánk, ha tehetnénk. Jogunk van egy picit elmerülni ezekben és teret engedni a szomorúságnak.
A szeretet ünnepe ugyanis emlékeztető is, amely lehetőséget teremt arra, hogy számot vessünk, átgondoljuk, hogy milyen szomorú és örömteli események történtek az elmúlt évben.
Kik azok a kitüntetett személyek, akiknek esetleg jóval több figyelmet kellett volna szentelnünk?
Éppen ebben rejlik az ünnep varázsa, hogy miközben megéljük lélekben a fájdalmas veszteségeket, látjuk, hogy mennyi kincs vesz minket körbe, a családunk, a barátaink, a házi kedvenceink. Akit elveszítettünk, éppúgy velünk lesz az elmesélt történetek által, a felidézett mondatai révén. Ne féljünk emlékezni, mert bár néha nagyon fájó, különösen karácsonykor, valamelyest mégis örül a lelkünk a rá való emlékezéssel, hiszen ez azt jelenti, hogy része volt az életünknek, rengeteg közös élményt köszönhetünk egymásnak, a szeretete pedig örökre velünk marad. Az átadott tudása, a szokásai, a számára fontos értékek mind beleivódtak a lelkünkbe, melyeket továbbvihetünk, ha szeretnénk ily módon is megemlékezni róla. Így velünk maradhat az apró cselekvésekben is, nem csak az emlékeinkben.
Töltsünk minőségi időt a családunkkal!
Közhelyesen hangzik, de sokan nem jó értelemben gondolnak rá. Fontos különbséget tennünk a kifogástalan vendéglátás és az eltöltött minőségi idő között.
Előbbi azt jelenti, hogy kizárólag a finom fogásokra, a díszítésre fókuszálunk, remélve, hogy mindenki elégedett lesz. Utóbbi pedig, hogy egymásra figyelünk, teret engedünk a mély beszélgetéseknek, a nevetésnek, a sírásnak, és nem foglalkozunk azzal, ha esetleg csak egy visszafogott, szolid ebédre és vacsorára jut idő.
Engedjük el az elvárásokat!
Ami pedig a „karácsonyi szokásokat” illeti, engedjünk a megszokott, elvárt dolgokból: ha nekünk idén egy kisebb fenyőfa jobban tetszene, netán egy asztali dísz fejezné ki érzelmi világunkat, nyugodtan hagyjuk el a „kötelező” elemeket. Teremtsünk olyan otthont, amelyben a dekorációk összhangban vannak a belső világunkkal. Meg lehet adni a módját az ünnepnek szolidabb formában is.
Ha viszont díszektől roskadozó fenyőfára vágyunk, csodálatos fényfüzérekkel, akkor ne korlátozzuk magunkat, bátran borítsuk fényárba otthonunkat! Arra viszont figyeljünk, hogy legyen elég stabil a karácsonyfa, különben a boruló fenyős történeteket tovább gyarapíthatjuk egy saját példával.
Dr. Scheszták Dóra
gyógyszerész
A cikk a Patika Magazinban jelent meg. Kérje a magazint minden hónap elején a gyógyszerészétől!
