A bűn egy adott társadalmi közegben nem elfogadott cselekedet vagy viselkedésforma.
A középkorban, illetve azokban a társadalmakban, ahol nagy szerepe van az egyházaknak, a vallásnak, a bűnt, a cselekedeteket vagy a bűnös viselkedést mindig az egyház, az egyház tanításai határozták meg. Az egyházak tanításai szerint a bűnt büntetés követi, és a bűnösnek bűnhődnie kell, bűnbánatot kell tanúsítania, míg bűnbocsánatot nem nyer.
A bűn alapvetően egy nehezen meghatározható fogalom. Sokak számára kézzel foghatatlan, mégis az emberiség egyik legnagyobb kérdése: mi is az a bűn? Vizsgáljuk meg több szempontból a bűn fogalmát. Az általánosan elfogadott definíció szerint, a bűn: „törvény, erkölcsi szabály megsértése, helytelen cselekedet, mulasztás”1. A kifejezést filozófiai-erkölcsi fogalomként használjuk.
A törvények egy adott társadalom írásos szabályai, azonban időről időre változnak, módosulnak, aktualizálódnak.
Az erkölcs egy adott társadalom íratlan, de általánosan elfogadott szabályrendszere. Az erkölcs sem állandó, sőt, nem is egységes. A társadalom rétegződésétől, az anyagi lehetőségektől vagy akár az iskolázottságtól is függ. Mivel mind az írott, mind az íratlan szabályok változnak, fejlődnek a társadalom változásaival, fejlődésével összhangban, így a bűn megítélése is változik. Könnyen lehet, hogy valamely viselkedésforma, mely az előző évszázadban még bűnnek számított, egy későbbi korban vagy más társadalmi osztályban akár követendő viselkedésnek is számíthat. Éppen ezek azok az okok, amelyek miatt nehéz egzakt definíciót találnunk arra, mit is értünk a bűn fogalma alatt.
A bűn minden esetben olyan cselekedet, tevékenység, kijelentés, gondolat vagy éppen mulasztás, ami az adott erkölcsi norma szerint nem elfogadható.
Bűnös-e, aki bűnözik?
Érdekes elgondolkodnunk azon, vajon aki bűnös tettet követ el, az bűnös-e. Nyilván a bűn és a bűnelkövetés jogi értelemben véve nagyon is körülírható, törvényekben megfogalmazott ismeret. Ez azonban mégsem jelenti azt, hogy egyértelmű, ki a bűnös. Még a jól meghatározott, pontosan megfogalmazott jogszabályok esetén is lehet többféle jogértelmezés, ami jogi ügyletekhez, jogi perekhez vezet. Az amerikai joggyakorlatból ismert esküdtszék intézménye is azt igazolja, hogy ugyanazt a személyt, bizonyos esemény miatt, ugyanazon információk, esetleg bizonyítékok és ellenbizonyítékok alapján is valaki bűnösnek, más pedig ártatlannak találhatja. Bonyolult megítélni, hogy az önvédelemből elkövetett gyilkosság például jogos cselekedet lehet-e. Ugyancsak nehéz az egyre gyakoribbá váló orvosi perekben, hogy ha valaki a legjobb tudása szerint cselekszik, de téved, az vajon bűn-e, és büntetést érdemel-e érte.
Egy másik, jogszabályokban gyakran felbukkanó megfogalmazás „a tőle elvárható gondossággal járjon el”. Ez is kissé nehezen értelmezhető, hiszen más gondosság várható el egy gyógyszerésztől és mondjuk egy gyógyszertári asszisztenstől. Hogyan lehet ezt értelmezni egy beteg szempontjából? Ha a gyógyszertárban a gyógyszerésztől kapja meg a gyógyszerét, akkor másféle információkat kaphat, mintha egy gyógyszertári asszisztenstől veszi át a neki recepten rendelt gyógyszert?
Ugyancsak sokat vitatott kérdés az eutanázia kérdése. Bizonyos társadalmak elfogadják, mások pedig elítélik a kegyes halál gondolatát. A magyar társadalomnak egyértelmű, hogy az egészségügyben dolgozók arra esküsznek, arra teszik fel az életüket, hogy oltalmazzák az életet. Ezért az élet kioltása még akkor sem megengedett, ha azzal valakit a betegsége miatti szenvedéseitől lehetne megszabadítani. Erkölcsileg elgondolkodtató, emberileg méltányolható okokat tudunk felsorolni, ami miatt választhatja valaki saját akaratából inkább a kegyes, méltóságteljes halált, mint a kiszolgáltatottságot, a szenvedést.
Vannak társadalmak, ahol bárki nyilatkozhat arról, hogy nem kívánja magát orvosi kezelésnek alávetni, esetleg még arról is, hogy kifejezetten a halált választja.
Egy másik, a fentihez hasonló kérdés, amiben nagyon nehéz nem állást foglalni, az az abortusz kérdése. Vitathatatlan, hogy elképzelhetőek olyan élethelyzetek, amikor egy család nem tudja vállalni a gyermek megszületésével járó nehézségeket. Ez lehet anyagi természetű, vagy egyéb családi indok alapján meghozott döntés.
Egy nem kívánt terhesség mindig nehéz döntés elé állítja a szülőket, főleg az anyát. Nem kívánt terhesség lehet szexuális erőszaktétel következménye, illetve lehet egy pusztán nem tervezett terhesség is. Nyilván ezekben az esetekben is mérlegre kell tenni sok mindent, figyelembe venni a körülményeket és a döntést ezek tudatában meghozni.
Előfordul, hogy az egyén és a társadalom, vagy a szűkebb környezet megítélése eltér egymástól. Lehetséges, hogy valaki helyesnek gondolja valamely tettét, amit mások helytelenítenek. Ha azt kérdezik „Hogy tehettél ilyet?”, ezzel lelkiismeret-furdalást keltenek a másikban, ahelyett, hogy megértéssel, empátiával fordulnának felé, vagy megállapítanák, hogy az ő helyzetében valószínűleg ők is hasonlóképpen cselekedtek volna. Mindig igyekeznünk kellene elfogadni a másik döntését, hogy megértsük, hogy egy adott szituációban mi motiválta a tettét, a döntését.
Összességében tehát mindenki hibázhat, lehet bűnös, szégyenkezhet, illetve érezhet bűntudatot, hiszen senki sem hibátlan, és mindenkinek vannak nehéz időszakai.
Viszont senkinek sem tiszte, sem feladata a másikat megítélni, mert a bibliai tanítás is úgy szól, hogy „ne ítélj, hogy ne ítéltess”2.
Empátiával, a másik helyzetébe való beleéléssel könnyebb megérteni a másikat.
Dr. Gonda Henrik
jogász
A cikk a Patika Magazinban jelent meg.
Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!