A gyerek csetlik-botlik – SPD, vagyis szenzoros feldolgozási zavar

0
528
Fotó: 123rf.com

A gyerek érzékszerveinek működésével van kapcsolatban, amikor azt érezzük, hogy különböző ingerekre furcsán reagál.

A bőrünk megérezheti, ha valami puha vagy éppen éles. A szemünk látja a dolgokat, a fülünk hallja a hangokat, és így tovább. Az SPD esetében néha úgy érezhetjük, mintha a gyermekünk érzékszervei „félreértelmeznék” az információkat. Pl. egy puha ruha lehet, hogy a bőrén olyan érzést kelt, mintha durvább lenne. Vagy egy hang lehet, hogy túl hangosnak tűnik számára. Emiatt néha lehet, hogy a gyerek bizonyos helyzetekben nehezebben érzékeli vagy éli meg az érzékszervei által küldött jeleket. Ez sokszor azt eredményezheti, hogy nehezebben tud koncentrálni vagy nyugodtan maradni.

Fontos megérteni, ez nem azt jelenti, hogy a gyerek rossz vagy szeszélyes.

Egyszerűen csak máshogy érzékeli a dolgokat, és ebben szüksége lehet támogatásra.

Hogyan vehetjük ezt észre?

A szomatodiszlepszia (szenzoros feldolgozási zavar, SPD) sokféle módon megnyilvánulhat, és a tünetek mértéke is nagyban változhat egy gyereknél a másikhoz képest. Az alábbiakban olyan lehetséges tüneteket sorolok fel, amelyek arra utalhatnak, hogy egy gyermeknek SPD-je lehet:

  • Érzékenység a ruházat tekintetében:

a gyerek túlzottan érzékeny lehet bizonyos anyagokra, varrásokra vagy címkékre, és ez kellemetlenséget okoz számára.

  • Érzékenység az élelmiszerek textúrájára:

egyes ételek, mint pl. a nyers zöldségek vagy a puha húsok kiválthatnak nyugtalanságot vagy undorodást.

  • Magas vagy alacsony fájdalomküszöb:

a gyermek akkor is érezhet fájdalmat, amikor másoknak az adott inger nem okozna kényelmetlenséget.

  • Intenzív reakciók hangokra:

hangos zajok (pl. sziréna, szeles idő vagy tűzijáték) erős félelmet, pánikot vagy irritációt válthatnak ki.

  • Érzékenység a fényre vagy a színekre:

a gyermek lehet, hogy elkerüli a túl erős vagy fényes fényeket, vagy éppen túlreagálja a különböző színek hatását.

  • Nehézség az egyensúly megtartásában:

a gyermeknek nehézsége lehet a koordinációval, ami gyakran esetleges botlásokhoz vagy elesésekhez vezethet.

  • Túlzott mozgásigény:

a gyereknek folyamatosan mozognia kell, nehogy megfeszüljön vagy nyugtalanná váljon.

  • Problémák a finommozgásokkal:

a gyermeknek lehet nehézsége a gombok begombolásával, a ceruzával írással vagy más finommozgásos tevékenységekkel.

  • Kapcsolatok nehézségei:

a gyermek lehet, hogy nehezen tudja kifejezni az érzelmeit vagy nehezen érti meg mások érzelmi állapotait.

  • Túlérzékenység érintésre:

a gyermeknek nehézsége lehet az érintések tolerálásával, ami a puszikat, öleléseket, vagy akár a haj mosását is érinti.

Fontos megjegyezni, hogy egy gyermek tünetei változhatnak, és nem minden tünet jelenthet SPD-t. Mindig fontos egy szakember véleményét kikérni, ha bármilyen aggodalom merül fel a gyermek fejlődésével kapcsolatban.

Az SPD rettentően összetett, de annál érdekesebb téma. Szinte elképesztő, hogy mennyire komplex és mennyire sok apró dolog befolyásolhatja, hogy az idegrendszerünk hogyan is fog fejlődni, ami kihatással van egész életünkre.

Pl. már akár magzatkorban, ha az anyuka aktív életet él, sokat pörög, táncol, ugrál. Elképzelhető, hogy a gyerekéből is igencsak aktív ember lesz, aki majd jobban keresi ezeket az élményeket, mint társai. Persze ez fordítva is igaz, ha az anyuka csak fekszik egész nap, akkor a gyerekből is nem túl nagy mozgásigényű lehet. Amit tudni kell, hogy már a 10. gesztációs héttől elkezd fejlődni a vesztibuláris rendszer, ami befolyásolja az egyensúlyunkat és a térbeli elhelyezkedésünket és még nagyon sok mindent. Így ez azt jelenti, hogy már nagyon korán befolyásolhatjuk gyermekünk fejlődését a magzati korban is.

Tehát, ha bármi gyanú felmerül, hogy a gyermeknek valami tünete van, a legjobb, amit tehetünk, ha felkeresünk egy szakembert, aki majd meg tudja mondani, hogy csak túlaggódjuk, vagy tényleg akadnak éretlenségek, nehézségek a gyermek életében. Fontos kiemelni, hogy tévedni emberi dolog, és ha valamit félrelátunk, az nem baj. Hiszen jobb félni, mint megijedni!Jobb félni attól, hogy a gyermekünk viselkedése valami rendellenességre utal, és emiatt kivizsgáltatjuk, mint hogy nem foglalkozunk vele, és amikor hirtelen kiderül, hogy a gyermekkel van valami, akkor már késő (persze sosem késő, csak a folyamat lesz hosszabb, és az energia, amit nekünk bele kell tenni, az lesz több). Én az első variációt választanám. Elmenni és kivizsgáltatni a problémát és annak okozóját!

Simon Bence

óvodapedagógus,­

Longikid ­(TSMT-belépő)­ vizsgáló

komplexsensoryfitness@gmail.com

https://f360.hu/tsmt/

A cikk a Patika Magazinban jelent meg. Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!

2024. február