Fokozott mentális terhelés – újkori csapás?

0
815
Fotó: 123rf.com

4 módszer kényszereink csökkentésére

  • Szánjunk időt pszichés leterheltségünk számbavételére. Engedjünk meg magunknak egy kis „állásidőt”, hogy áttekintsük napi kényszereink alkotta tevékenységeinket. Különösen akkor, ha úgy érezzük, hogy elborítanak minket az elvégzendő feladatok. A megállás lehetővé teszi számunkra, hogy új módszereken gondolkodjunk az önszervezést (a jó időgazdálkodást) illetően, megfelelő döntéseket hozzunk, és a tevékenységeinket prioritási sorrendbe állítsuk (túl gyakran nehezen tudjuk elkülöníteni a fontosat a kevésbé fontostól, vagy megállapítani a sürgősség fokát). Emellett lehetővé teszi számunkra annak ellenőrzését is, hogy lépéseink jó irányba terelnek-e minket, és feltehetjük-e a kérdést: mi a fontos számunkra? 
  • Tanuljunk meg delegálni. A mentális terhelés csökkentéséhez meg kell tanulni, hogy ha minden feladat végül ránk marad, megbízásokat kell adnunk. Ennek feltétele: ne higgyük azt, hogy csak mi tudjuk az adott munkát jól elvégezni (akár családon belül, akár a munkahelyen). Vegyük pl. az iskolai szünetek megszervezését a családban: ha közös megegyezéssel az apa kezeli őket, máris ő gondoskodik mindenről, az anya közbelépése nélkül. Máris lement egy teher rólunk…
  • Kérjünk segítséget (mielőtt még összeroppannánk). Bűntudatunk van, ha nem vagyunk képesek minden ránk maradó terhet magunk kezelni, félünk, hogy elveszítjük a kontrollt a dolgok felett, vagy nehezen fogadjuk el, ha nem sikerül valami tökéletesen? A pszichológusok szerint a mentális túlterheltséget érző vagy hangoztató emberek nem könnyen kérnek segítséget. Ha mi is így vagyunk vele, tanácsos „gyakorolnunk”, miképp forduljunk „mentőövért” másokhoz, hogy az eredménnyel járjon pl. házastárshoz, baráthoz, nagyszülőhöz, kollégához. Könnyíthetünk a dolgon azzal, hogy egyértelműen fejezzük ki, mikor, mire van szükségünk (annak összefüggéseiben), és elmagyarázzuk, mennyire fontos nekünk a segítség, és azt nagyra értékeljük.
  • Csökkentsük a követelmény szintjét. Véssük jól az eszünkbe, hogy tökéletesség nem létezik, bárhogy is szeretnénk elérni… Ezért ne törekedjünk életünk minden területén a magas követelmények sokaságának és sokféleségének eleget tenni. Tegyünk meg kevesebbet, de jobban! Vagy ugyanannyit, de kevésbé jól – végső soron az is segíthet, ha nem is gondolunk rá…

Kérdések a pszichológushoz

1/3 – Miben nyilvánul meg a fokozott mentális terhelés?
Az érintettek túlhajszolttá, kimerültté válnak, és már-már alkalmatlannak érzik magukat bármely munka elvégzésére. A pszichés tűrőképességük határán vannak, miközben a túlzott mennyiségű szakmai és magánéleti vállalás miatt már valóban nem tudnak megbirkózni az egyre tornyosuló problémákkal. Így pl. a háztartással vagy a gyermekneveléssel kapcsolatos mentális terhelés állandósul, ami természetesen  a munkahelyen is érezteti hatását. Ez a „gyötrelem” azután különféle tüneteket okoz, orvosi magyarázat nélkül (fáradtság, alvási nehézségek, bőrkiütések, hátfájás stb.) – állapítja meg a szakember.

2/3 – Milyen hibát követhetünk el?
Például, ha rendszeresen a teendők olyan listáját készítjük el (írásban vagy fejben), amely zsúfolva van nagy mennyiségű feladattal, és ezek elvégzésére egyértelműen lehetetlen elég időt szakítani. Ezek a „mérgező listák” végül a kudarc érzését keltik bennünk. A helyes lista legfeljebb három elemet tartalmazzon, amelyeket a nap folyamán végre kell hajtani … és amelyek nem vihetők át másnapra. A legfőbb követelmény, a feladatok elvégezhetősége és a túlvállalás elkerülése érdekében, a szükséges idő korrekt és lehetőleg pontos megbecsülése. – hangsúlyozza a pszichológus.

3/3 –Fennáll a kiégés veszélye? 
Igen, a kiégés (burnout) tünetegyüttes kialakulásának folyamata kapcsolódik a fokozott mentális terheléshez. A kezdet abban áll, hogy a túlmunka fokozódó fáradtsághoz vezet. És minél inkább fáradtak vagyunk (gyakran fizikailag és mentálisan egyaránt), annál kevésbé találunk olyan gyors megoldásokat, amelyek megkönnyítenék a mindennapjainkat. Egy ponton minden stresszessé válik, áthatja egymást és összeomlik, már nem tudjuk elvégezni a legegyszerűbb teendőinket sem. Gyakran apátiába esünk, úgy érezzük, összeroppantunk, és minden (mentális, érzelmi, fizikai) értelemben „kiégtünk”….

Forrás: Galenus