Fotó: gettyimages.com

A horkolás soha nem ártalmatlan, ez az alvás közben kialakuló hangjelenség kisebb-nagyobb betegségeket takarhat.

A horkolás a férfiaknál kissé gyakoribb, de a nők sem maradnak le sokkal mögöttük, különösen az életkor előrehaladtával. ugyanis ötvenéves kor után becslések szerint a nemek közti arány kiegyenlítődik. A horkolás és az alvási apnoe (légzéskimaradás) a nőket főként a menopauza (változókor) után érinti. Ezt az életszakaszt megelőzően a női hormonok bizonyos fokig védelmet nyújtanak a horkolás ellen. A hormontermelés csökkenése nyomán azonban az izomszövetek lazulnak testünk különböző részein, beleértve a garatot, ami összefügg ezzel a hangjelenséggel.

Míg a környezetében lévők számára az adott személy horkolása nyilvánvalóan kellemetlen, az egészségére is káros lehet. Márpedig aki horkol, az ritkán fordul orvoshoz. Öt jó ok, amelyek miatt az érintetteknek komolyan kell venniük a horkolást.

Tartósan zavarja az alvást
A közhiedelemmel ellentétben nem alszunk mélyen, amikor horkolunk. A horkolás egy éjszaka során számos „minifelébredést” okozhat, ami megszakítja a folyamatos alvást. Ez nagyon kellemetlen, mert általában a könnyű alvás során jelentkező, gyakori „minifelébredések” akadályozzák a mély alvás fázisának elérését. Ami pedig elengedhetetlenül fontos a kielégítő, pihentető alváshoz, a regenerálódáshoz, mind fizikai, mind pedig mentális értelemben.

Légzési apnoét okozhat
Nehéz lenne pontos számadatokat megadni arra vonatkozólag, hogy az alvási apnoe (alvásiapnoe-szindróma vagy obstruktív alvási apnoe: súlyos légzés – szünetekkel megszakított horkolás) hány embernél marad észrevétlen – valószínűleg az emberek többségénél. Általában 10-30 másodpercig szakad meg a légzés óránként többször az éjszaka folyamán, a jelenség „minifelébredéseket” von maga után, miközben a horkoló személy öntudatlan állapotban van. Egyes felmérések szerint az érintettek 30%-a 65 év feletti, és a kockázat az életkor emelkedésével, valamint túlsúly és diabétesz esetén is növekszik.

Fotó: 123rf.com

De milyen is az apnoe összefüggése a horkolással? Közvetlen, mert ha minden horkoló személy nem is szenved apnoéban, a kettő általában kapcsolatban áll egymással. A legtöbb apnoéval küzdő beteg ugyanis horkol. A horkolás az alvási apnoe egyik olyan tünete, mint a nappali álmosság vagy a krónikus fáradtság.

Szexuális problémákat vonhat maga után
A férfiaknál gyakran előfordul, hogy van összefüggés a kétfajta probléma között. A horkolás csökkenti a levegő áramlását a légutakban, amelyek szűkülnek, miközben a felső légúti elzáródás részleges vagy teljes lehet. De minden esetben hypoxia lép fel (rendszeres, időleges oxigénhiányos állapot a szövetekben), amelynek következménye lehet az erekciós zavar. Ráadásul ehhez a szexuális problémához a nemi vágy (libidó) megszűnése is társulhat. Szerencsére e bajok enyhülnek, amikor a szövetek oxigénellátottsága a normális szintre tér vissza, és a horkolás abbamarad.

Növeli a depresszió kockázatát
A horkolás megváltoztatja az alvás minőségét. Ha az éjszakai pihenést rendszeres légzéskimaradások kísérik, az menthetetlenül befolyásolja a nappalokat. Csökken a koncentrációs képesség, vagy nyugtalanság, agresszivitás, esetleg memóriavesztés léphet fel… Megannyi probléma, amely depresszióhoz vezethet, bár ez a fajtája különbözik a tipikus depressziótól. Az apnoés betegeknél depressziós tünet lehet, hogy nappal lankad a figyelmük, nehezen hoznak döntéseket, a tervezés vagy a szervezés nehezükre esik (sokszor képtelenek rá), emellett nem motiváltak, és fokozatosan elszigetelődnek a környezetüktől, beleértve a családi élettől való elhúzódást.

Fokozza a szív- és érrendszeri betegségek esélyét
Különösen igaz ez mindazokra, akiknél a horkolás alvási apnoéval párosul. Minthogy a légzési apnoe hypoxemiát eredményez (alacsony oxigénszintet a vérben), egymaga felelős a szív- és érrendszeri betegségek fokozatos kialakulásáért, a magas vérnyomásért. Ez utóbbi növeli a szívinfarktus, a szívritmuszavar, a szívelégtelenség és az agyvérzés esélyét.

Lehetséges egyéb okok
A horkolásnak lehetnek anatómiai okai (pl. nagy mandula, nyelv, keskeny garat stb.) és/vagy helytelen életviteli szokások (pl. elhízás, dohányzás, túlzott jóllakottság, alkoholfogyasztás – sokszor gyógyszerszedés mellett is).

Forrás: Galenus