A körömgomba napjainkban népbetegségnek számít, egyes felmérések szerint a körömeltérések több mint feléért gombafertőzések felelősek. A felnőtt korú lakosság 6-8%-a szenved körömgombától, a 40–60 éves korosztályban ez az arány 15-20%-ra nő.
A gomba a köröm mikroszkopikus repedésein keresztül jut be a körömbe, és azután már belülről fertőzi azt. A gombás fertőzés általában a láb- vagy kézujj körmének végénél elszíneződött (sárgásfehér, sárgásbarna) foltként kezdődik, majd a betegség előrehaladtával a teljes körömlemez elszíneződését, megvastagodását, töredezetté válását eredményezheti, a köröm alatt pedig morzsalékos anyag gyűlhet össze.
A lábkörmöket 5-6-szor gyakrabban érinti, mint a kézkörmöket, és gyakoribb időskorban. Körömgomba-fertőzés forrása lehet a mezítlábas járás közösen használt, nedves területeken (pl. strandokon, zuhanyzókban), de akár a korábbi körömsérülések vagy a láb, vagy a kéz bőrének gombás betegsége is.
Kialakulására hajlamosít a szellőzést gátló zoknik és cipők viselése, az erős izzadás, az elégtelen lábhigiéné. Kockázatát fokozhatja még a perifériás vérkeringési zavar, a cukorbetegség vagy az immunrendszer legyengülése, de akár örökletes tényezők is.
A körömgombát gyakran alulértékelik, pedig nemcsak kozmetikai probléma: fertőző és súlyosbodásra hajlamos betegség, és kísérheti a beteg részéről szégyenérzet is.
A körömgomba-fertőzés mértékének megfelelően, enyhe esetben helyi (közvetlenül a körmön használandó), előrehaladottabb esetben szájon át szedhető (tablettás) kezelés alkalmazható. A tablettás készítmények kizárólag orvosi rendelvényre hozzáférhetők, míg a helyileg ható oldatok jellemzően vény nélkül kaphatók a patikákban.
A helyileg alkalmazható, vény nélkül kapható ecsetelők önmagukban a betegség enyhébb formáiban használhatók, vagyis akkor, ha a körömlemeznek kevesebb mint a 80%-a fertőzött, a lunula (a köröm tövében található félhold alakú rész) nem érintett, és legfeljebb 1-2 gombás körmünk van.
Ha súlyosabb körömgombás megbetegedéstől vagy gombás körömfertőzésre hajlamosító betegségtől szenved (pl. perifériás vérkeringési zavar, cukorbetegség, az immunrendszer legyengülésével járó állapotok), vagy nem biztos abban, hogy gombás körömfertőzése van, vagy enyhe tüneteinek pár havi helyi kezelése után sem tapasztal javulást, keressen fel bőrgyógyász szakorvost!
A körömgomba kezelése hosszú és nagy kitartást igénylő folyamat, a fertőzés mértékétől, helyétől (kéz- vagy lábköröm), a választott terápiától vagy a társbetegségektől függően pár hónaptól akár egy évig is eltarthat, így érdemes komolyan venni, és már a kezdetektől célirányosan kezelni.
