Fotó: pixabay.com

Egész évben csak idegeskedés, rohanás… És mi lenne, ha idén csökkentenénk a tempót, lassítanánk életritmusunkon, több szabadidőt engedélyeznénk magunknak?

Sétálni a szabadban, cél nélkül benézni a belvárosba, zenét hallgatni, olvasgatni otthon – azaz időt szakítani a „semmittevésre”, gyakran azonosítják a lustasággal. Pedig nagyon is szükség van egy kis „lustálkodásra”, hiszen az idő rohan, és mi többnyire nem élvezzük a perceket. A legtöbben túl sokat vállalunk, túlhajszoltak vagyunk, és szinte bűntudatunk van, ha kevesebbet teszünk le az asztalra. Pedig a pszichológusok emlékeztetnek: lassítani és megállni a rohanásban művészet, melynek révén kikerülhetünk életünk fárasztó spiráljából. A szükséges szünetet jelenti ahhoz, hogy jobban éljünk, kiutat találjunk mindennapjaink elkeserítő „robotjából”, másképp lássuk a világot és nyugalomra leljünk. 

Lassítsunk!

Munkába járni, aztán bevásárolni, főzni, takarítani, a gyerekkel foglalkozni, felkészülni a hétvégi programokra stb., mindent gyorsan akarunk csinálni, mintha versenyt futnánk az idővel. A sietség őrli az idegeinket, és fizikailag is ártalmas. A megoldás: lassítsunk a munkatempón, vállaljunk kevesebbet, és a fennmaradó időben tartózkodjunk többet a szabad levegőn, foglalkozzunk nekünk tetsző tevékenységekkel. Lehet, hogy meglepő, de kellemes és hasznos tanács! Az is segít, ha nem törekszünk arra, hogy egyszerre belekezdjünk többféle munkába (akár otthon, akár a munkahelyen), és ha rendszerint nem sikerül a végére érnünk, frusztráltak leszünk.

Halasszuk, amit lehet!

Valóban, jó lenne időt szánni egy kis megállásra, pihenésre… de ott a sok „sürgős” tennivaló! Egy amerikai kutató-pszichológus a közelmúltan megjelent tanulmányában figyelmeztet annak rejtett veszélyeire, amikor hajlamosak vagyunk mindent azonnal elvégezni. A gyorsan, sietve elvégzett feladatok ugyanis a megkönnyebbülés érzését hozzák magukkal – pedig a legtöbbször tévedünk, az igazi fellélegzés nem itt keresendő. Inkább osszuk be jobban az időnket a rohanás helyett, késleltessük mindazt, ami mégsem olyan sürgős intéznivaló, és fedezzük fel a halasztásból eredő szabadidő örömét. A lényeg az, hogy mindenekelőtt tanuljunk meg rangsorolni, és ne keverjük össze a halaszthatót az azonnalival… Idegeskedni pedig nem szabad amiatt, hogy nem teljesítünk eleget, hanem ellenkezőleg, a cél a megnyugvás.

Lazítsunk a szabadidős ütemterven!

A hétvégék és a vakáció gyakran ugyanúgy elárasztanak minket teendővel, mint a hétköznapok. Mintha félnénk az ürességtől vagy az unalomtól, és bizonyítani akarnánk, hogy mindenkor aktívak – vagy hiperaktívak – vagyunk, nem „vesztegetjük” az időnket. Tegyünk ellene! Így pl. utazáskor, üdüléskor álljunk le a zsúfolt napok szervezésével, és csökkentsük programjainkat. Hétvégén vagy az otthon töltött szabadság alatt az elképzelés az legyen, hogy egész napokból profitáljunk. Ekkor ne iktassunk be semmilyen programot, és felejtsük el a sietséggel járó kötelezettségeinket. 

Forrás: Galenus

A cikk a Patika Magazin 2020. januári számában jelent meg!