Segítség: depressziós a párom!

Kevés szó esik arról, hogy mi történik akkor, ha egy jól működő kapcsolatban az egyik fél depressziós lesz. Mit él meg ilyenkor a másik fél, s egyáltalán mit lehet ilyenkor tenni?

 

Pszichológusként hangsúlyozni szeretném, hogy nem mindenki depressziós, akiről azt mondják, vagy annak érzi magát.

A depresszió komoly párkapcsoltati krízist tud okozni

Érdemes különbséget tenni rossz kedv és hangulatzavar (depresszió) között. Legyünk őszinték saját magunkkal, nem létezik olyan ember, aki soha ne lett volna szomorú, vagy ne lett volna elege mindenből stb. Mégis azt mondom, hogy ez természetes, sőt, az lenne a baj, ha állandóan a fellegekben járnánk és nem tudnánk kicsit visszacsúszni a valóságba. Hiszen a valóság az az, hogy sok-sok kudarc ér minket, amit egyre nehezebben tudunk feldolgozni,átvészelni. A párkapcsolat is egy ilyen nehéz terep, ahol lehetnek mélypontok, válság. Ha egy kapcsolatban a pár egyik tagja depressziós, akkor bizony az tud válságot előidézni.

A valódi depresszió, abban tér el a szomorúságtól, hogy nem illan el egy pozitív történés vagy esemény következtében, vagyis mondhatom azt is, hogy beleissza magát a mindennapokba, képes „fojtogatni”, beszabályozni. Ahogy minden ember más, így két egyforma tünetekkel rendelkező depressziós ember sincs. Valaki könnyebben viseli, valaki sokkal nehezebben: intenzitásában nagy eltérések lehetnek.

A depresszió magától nem tűnik el

Ha azt veszi észre, hogy a párja lehangolt, érdeklődését elvesztette korábban élvezetet adó események iránt, vagy akár halállal, öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik, akkor nagy valószínűséggel ki lehet mondani, hogy depressziós. Ennek a felismerése az első lépés a gyógyulás útján. Tegyük hozzá, hogy ki más venné észre, hogy a párja megváltozott, mint a betegnek a partnere. Igen, ilyenkor már beteget mondok, ami arra utal, hogy a baj, vagyis a depresszió nem fog magától eltűnni.

Első lépés, hogy szakember lássa, nem feltétlen pszichiáter, hiszen a megoldás nem a gyógyszer. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy pszichoterápiával (pszichológus) kezeljék a hangulatzavart. Vagyis a depresszió okát kell feltárni, és megérteni, e nélkül sikertelennek tartom a depresszió elleni küzdelmet. Itt látom a partner felelősségét, akinek fel kell ismerni, hogy baj van. Mellesleg feladatának tartom, hogy a maga képességeivel segítse a kialakult helyzetet, még akkor is, ha először nagy az ellenállás, magyarul egy depressziós ember nem akar se pszichológushoz menni, se semmit.

A depressziós ember párja nagyon sokat tehet a javulásért

Ez a helyzet erősít meg minket pszichológusokat, hogy az illető valóban depressziós, hiszen izolálódik, motiválatlan, életkedve egyre kisebb. Nehéz annak segíteni, aki nem hagyja, de fel kell vázolni, miszerint megváltozott a testi-lelki állapota, az anyagi körülményei stb. Néha ez a szembesítés egy szikra tud lenni a belátás útján. Ne erőltessünk olyat, amit a párunk nem akar, de cél, hogy ne izolálódjon.

  • Arra gondolok, hogy minél több korábbi, hétköznapi tevékenységben vegyen részt.
  • Táplálkozzanak együtt, vegye rá partnerét, hogy mozogjanak, az alvásra helyezzenek nagy hangsúlyt.
  • Egy depressziós gyakran sokat alszik, azt mondják, hogy húzza az ágy, azonban nem ritka ennek az ellentétje, a kevés alvás.
  • Szimbolikus értelemben egy depressziós párja viselkedjen úgy, mint egy karmester, aki tudja a kontrollt tartani és a másik felet megfelelő mértékben képes irányítani. Az irányítást értsük jól, ne keverjük össze az erőltetéssel, utasítással. Meggyőződésem, hogy egy partner képes pozitív irányba fordítani azt embert, akinek gondolkodása, élete beszűkül a hangulatzavar következtében.
  • Új kereteket kell közösen létrehozni, aminek lényege, hogy legyen célja a mindennapoknak. Ilyen keret lehet egy napirend: kezdve azzal, hogy hánykor kell felkelni, vagy mennyit lehet ágyban egy nap, de ide tartozik annak meghatározása is, hogy mivel foglalja el magát otthon. Motiváló erőként tud hatni egy háziállat sétáltatása is, ami a beteg számára kényszerű kötelesség, de a hangulatot képes pozitív irányba fordítani.
  • Ne hagyjuk sokat egyedül párunkat, járjunk a kedvébe, azonban nem azt mondom, hogy adjuk fel magunkat és csak a párunk érdekeit szolgáljuk ki. Minden beteg vágyik a gondoskodásra, ezzel a depressziós is így van, azzal együtt, hogy gyakran képesek mindezek ellenkezőjét kifejezni. A kapcsolat gyorsan ki tud hűlni, ha elvész a türelem, és feléled a düh, az ingerültség. Természetesen nem mondom, hogy könnyű hosszú távon az önzetlen támogatás, odafordulás, azonban azt hiszem, hogy egy elforduló, dühös ember azt az érzést kelti a páciensben, mint tényleg nincs kiút, még a párom is elhagy.

A depressziót és annak lefolyását úgy fogalmaznám meg önöknek, miszerint egy tartós elem ideiglenes lemerülését. Ebben ott van, hogy időszakos, ott van, hogy újra lehet tölteni, és ott van, hogy egyedül sokkal nehezebb. Egy párkapcsolat mindezt fel tudja gyorsítani.

 

 

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus 
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com