Vélt vagy valós depresszió

0
883

Pszichológusként egyre több hangulati zavarban szenvedő beteggel találkozom rendelésemen, azonban nap mint nap hallom az utcán, vagy akár a baráti körömben is, hogy depressziós vagyok. Tényleg ennyi depressziós van ma Magyarországon vagy sajnálatos módon divattá vált depresszióba burkolózni?

A depresszió több, mint rossz hangulat

A depresszió nem azonos az átmeneti rossz hangulattal, szeszéllyel, vagy akár a rosszkedvvel.  Érdemes tisztázni néhány fogalmat, mert csak így érthető meg, mit jelent a depresszió szakmai és hétköznapi értelemben.

Az egészséges ember hangulata széles spektrumon változhat, melyet számos tényező befolyásolhat, mint például az időjárás, életesemények, különböző stresszorok. A veszteségeket követő boldogtalanság, vagy akár pozitív eseményeket követő boldogság, ugyanúgy része a normális életnek.

 

Depresszióról akkor van szó, ha az ember nem képes kontroll alatt tartani a hangulatváltozásait és érzelmi megnyilvánulásait. A depresszió az affektív zavarok közé sorolandó, melynek számos fajtája van, azonban mindegyiknél elmondható, hogy a hangulat szélsőségesen, valamint tartósan megváltozik, eltolódik egy irányba. Ennek az a következménye, hogy az érzelmek feletti kontroll csökken, sok esetben elvész, ami együtt jár a magatartás változásával, továbbá a fizikai és szellemi teljesítmény romlásával és a szociális kapcsolatok károsodásával.

A depresszió leggyakoribb tünetei a következők:

 

  • A figyelem és koncentrálóképesség csökken.
  • Megfogyatkozik az önértékelés és az önbizalom.
  • Bűntudat és értéktelenség érzése lép fel.
  • Sivár, pesszimista jövőkép alakul ki.
  • A betegnek önmagára nézve ártalmas gondolatai támadnak; ezek időnként tettekben is megnyilvánulhatnak.
  • Kialakul az alvászavar.
  • Csökken a páciens étvágya.

Ezzel a felsorolással érzékeltetni szeretném, hogy a depressziót, mint diagnózist igen összetett és bonyolult kritériumok megléte alapján adhatjuk. Az emberek többsége nem szenved pszichológiai értelemben depresszióban.

 

 

Depresszió, mint trend

 

Kimondani is furcsa, de sajnálatos módon egyre inkább azt tapasztalatom, hogy hajlamosak az emberek divatos szavakat használni, és divatos diagnózisokat aggatni magukra. A magyar nép a pesszimizmusáról világszerte híres, az elsők között van az európai országok között. Egy kutatási eredmény szerint, minél délebbre haladunk Európa térképén, annál alacsonyabb a depressziósok aránya, továbbá az öngyilkosok száma.

Téves gondolat, hogy valaki depressziós, ha hangulata kissé nyomott. Az is megtévesztő, ha valakinek rossz kedve van, akár egy kudarc, csalódás következtében. Az emberek szeretik elhagyni magukat és a felelősséget elhárítva divatos diagnózisokat magukra erőltetni. Nagyon gyakori, hogy a rendelőbe a betegek kész diagnózissal jönnek, szinte már maguk diktálják a diagnosztikai kézikönyv kritériumait, szakszavakkal dobálóznak. Ilyenkor érdemes a szakembernek felfedni a beteg valós tüneteit és elhárítani a kitalált, jól hangzó teóriákat.

 

Egyszerűen megfogalmazva, azért mert a szomszédom depressziós, én nem feltétlenül vagyok az. A folyamat hátterében az áll, hogy az ember hajlamos modellként követni bizonyos trendet és azzal, hogy hasonló a másikhoz, valahova tud tartozni. Ráadásul, ha a beteg címkét ragaszt magára, akkor nagyobb figyelmet és elfogadást kap a családtól, rokonoktól. Ez annyit jelent, hogy bizony előnye is lehet a betegségnek, azonban mindennek ára is van, hiszen benne tartja magát az illető egy olyan állapotban, amely hosszú távon káros.

 

Az emberek szenvedésnyomását és valódi betegségét nem bagatellizálni szeretném, amikor trendről beszélek. Nincs jogom megkérdőjelezni senki érzését, azonban végig kell gondolni a fent említett folyamatot és levonni a megfelelő következtetéseket, mindenkinek saját magában.

Ezzel párhuzamosan hangsúlyozni szeretném, hogy a huzamosabb ideig fennálló, szélsőséges módon megnyilvánuló negatív hangulat magától nem múlik el, ilyenkor többről van szó, mint kisebb hangulatingadozás, vagy akár trend. A depressziót komolyan kell venni és ne moralizáljuk. A pszichológiai értelemben vett hangulatzavar az egyén életvitelét, életstílusát jelentős mértékben befolyásolja, vagyis a mindennapi élet fontosabb területét érinti; akár a tanulás, munka, párkapcsolat.

A pszichológus az aktuális életnehézségek feltárásában és megoldásában segít, a beteg erőforrásaira, konfliktusmegoldó készségeire építve. A terápiás cél a depresszív tünetek csökkentése és a lelki eredetű problémák megértése, ami lehetővé teszi, a személy normális életvitelét a hétköznapokban.

Makai Gábor
Klinikai szakpszichológus
www.makaigabor.hu
makai.pszichologus@gmail.com