Mindenkinek becsengettek: Az iskolakezdés nehézségei

Fotó: 123rf.com

Szeptember első napjai várakozással teli a gyermekek számára. Azonban a változás félelmet és szorongást generálhat. A legtöbb szülő igyekszik tompítani a gyermekére ránehezedő terheket, amely valójában nem könnyű. Illúzió lenne, ha azt mondanám, hogy az iskolakezdés nem jár nehézségekkel, érzelmi változásokkal.

Az óvodában a gyermekek többsége arról álmodozik, hogy mikor megy iskolába. A fejükben olyan kép alakul ki, hogy az iskola nagy előrelépés, amely rengeteg újdonsággal, izgalommal jár. Valóban erről van szó: újdonság. Önmagában ez a szó talán nem mond semmit, azonban gondoljuk végig felnőtt fejjel, mit jelent ez a változás? Vegyünk egy példát: egy fiatal felnőtt nő azzal keres fel a rendelésemen, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén, szeretne kilépni, de napok óta szorong.

Elmondja: kapott egy álláslehetőséget egy másik cégnél, de nem tudja mire számíthat, fél attól, hogy nem tud beilleszkedni, továbbá megfelelni az ottani új elvárásoknak. A fiatal nővel semmi más nem történik, mint amit a gyermek megél az iskolakezdés napjaiban: ismeretlen, új kalandokkal, valamint elvárásokkal szembesül, ami félelmet generál mindenki életében, így egy felnőtt életében is. Itt jegyezném meg, hogy a gyermek mégsem megy pszichológushoz, hogy feldolgozza ezeket a történéseket, sokkal inkább magába zárja érzéseit és az esetek többségében belül él meg félelmet, a hirtelen jött nagy változás következtében.

A szülő lássa be, hogy elsődleges feladata a gyermeke szorongását csökkenteni, akinek személyiségi és szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen az iskola, melyet szocializációs közegnek hívunk. Olyan lehetőséget, valamint fejlődést biztosít, ami meghatározza a későbbi életminőségét. Pszichológusként gyakran kerülök azzal szembe, miszerint már általános iskolák, sőt óvodák versenyeztetik a gyermekeket, ahol a bekerülés a tét. Veszélyesnek és meggondolatlannak tartom, hiszen nyomást gyakorol az iskola, valamint a szülő az alig hétéves fiatal gyermekre. Ahogyan azt az előzőekben is kifejtettem, már maga az iskola olyan változással jár, amely szorongást generálhat, ezt ne tetőzze senki felesleges önös célokkal, ami a szülő érdekeit helyezi előtérbe.

Fotó: pixabay.com

Kimondható az, hogy nincs olyan gyermek, aki megúszná kisebb félelem vagy szorongás nélkül az iskolakezdést, ne ringassa magát olyan álomba senki, hogy akár a szülőnek vagy a gyermeknek zökkenőmentes lenne a váltás.

Mit tegyünk, hogy megkönnyítsük az iskolakezdést

Először is tudatosítani kell magunkban, hogy a gyermek rengeteg élménnyel gazdagodik: új környezet, új barátok, új szabályok. Sokat kell beszélni vele, nem hagyni, hogy magában tartsa akár a pozitív, akár a negatív gondolatokat. Természetesen azonfelül is célszerű érdeklődni, hogy mi volt az ebéd és megette-e az uzsonnát. Egy megterhelő nap után neki is jár a pihenés. Nagyon sok szülőtől hallom, hogy iskola után hazaérkezik a gyerek és leültetik tanulni.

Ez ugyanolyan lenne, mint ha mi felnőttek végeznénk a munkánkkal, majd otthon folytatnánk tovább. A mozgás, a pihenés a gyermeknek is fontos, hagyjuk azzal játszani, ami őt kikapcsolja. Meg kell „tanítani tanulni” és elősegíteni a napirendje kialakítását. Vigyen rendszert az életébe! Biztosítani kell a nyugodt körülményeket, vagyis legyen a saját szobájában vagy akár a nappaliban egy íróasztala, megfelelő világítással. A napirend és a rendszer azért fontos, mert ezáltal tanulja meg, hogy vannak kötelezettségek továbbá olyan feladatok, amelyeket időre el kell készíteni.

Célszerű egy nagy naptárt használni, ahova közösen beírják előre a fontos dátumokat, teendőket. Ezzel együtt azt is hangsúlyozom, hogy legyen egy kisiskolásnak önálló döntési tere, ezzel megalapozva a döntésekkel együtt járó felelősséget, tehát megtanulja, hogy minden döntésének következménye van.

Az iskola siker és kudarc egyaránt, sok esetben megbirkózik egy feladattal, de bizony van, amikor törekvései ellenére valami nem sikerül. Ez nem probléma, a kudarc önmagában nem egy patológiás jelenség, viszont a szülőn múlik, hogy a gyermek mit kezd azzal a negatív élménnyel, ha nem sikerül megoldani egy feladatot. Bátorítani kell és az adott képességeinek megfelelően rejtett tartalékait, készségeit kibontakoztatni. Önbizalmuk akkor nő, ha állandó pozitív megerősítést kapnak, ezért is van, hogy az iskolában jutalmazzák a tanulókat. A szülő otthon is kialakíthat egy jutalmazó rendszert, ami még érdekesebbé teszi a feladatokat, valamint a motiváció nő.

Fotó: pixabay.com

Egy nagyon gyakori szülői hiba, amikor meg akarják csinálni a gyermek helyett a házi feladatot, azt gondolják, ezzel segítenek vagy amikor hirtelen a szülő „tanár néni” lesz és a hétévesnek a törtekről kezd el beszélni. A tanulás, szellemi fejlődés egy folyamat, nem szabad beleavatkozni sajátos célokkal, elvekkel. A folyamatba történő beavatkozás káros és nem hasznos.

Túlzott mértékű szorongás: iskolafóbia

A megterhelés következtében, amely az iskolakezdéssel együtt jár, a gyermek kontrollálhatatlan félelmet élhet meg. A belső feszültség elhatalmasodhat akkor, ha úgy érzi, képtelen megküzdeni a változás nehézségeivel. A félelem középpontjában leggyakrabban az iskolai szituációk, elvárások sokasága, tanárok állnak. Ijesztő tüneteket produkálhat a gyermek, amit fel kell tudni ismerni, továbbá nem szabad hagyni, hogy ez a félelem megszilárduljon, meghatározza a mindennapi életét. Gyakori tünet a bevizelés, akár az iskolában is vagy visszatérően otthon, éjszakánként. A második leggyakoribb tünet a körömrágás, valamint az éjszakai nyugtalan alvás, rémálmok.

Pszichológusként azt emelném ki, hogy az iskolafóbia egy szorongásos betegség, melynek hátterében az iskola okozta megterhelő tényezők állnak, de mindezek ellenére, a patológia kialakulásában a család szerepét nagyobb mértékben látom rizikótényezőnek, mint magát az iskolát.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
www.makaigabor.hu