„Nincs mit felvenni” – e megállapítás után pánikszerűen rohanunk egy plázába, és – mintha az életünk függne tőle – szorgalmas vásárlásba kezdünk.
Elfog a vásárlási láz, de valójában valami jutalmat akarunk adni magunknak, vagy pedig nincs megfelelő önbizalmunk. Azt hisszük, hogy az új ruha majd megadja mindazt a hiányt, amitől szenvedünk? Lehet, hogy pillanatnyilag enyhíti, de ez egy ördögi kör.
Vannak, akik teljesen rákapnak az állandó vásárlásra és halmozzák a szerzeményeiket. Vannak olyanok is, akik nem is veszik fel, csak címkével együtt gyűjtik a gardrób-szekrényben. Akkor meg minek az új ruha? Mert bizonytalanok, és annak ellenére, hogy komoly készletet halmoznak fel, akkor is érezhetik úgy, hogy nincs mit felvenniük. Az üzletek hatalmas áradattal csalogatnak minket, és szinte rákényszerítenek a vásárlásra. Ömlik a sok műszálas ruha mindenhol, azután pedig szeméthegyek lesznek a kidobott cuccokból. Komoly gondot okoz az országoknak, hogyan tüntessék el a sok millió tonnányi műanyagot. Azt már nem is írom, hogy mi van az óceánokban…
Az élelmiszerekkel ugyanez a helyzet. Mindenki halomra vásárol, mintha mindig attól rettegne, hogy éhen hal. A kosarukba válogatás nélkül dobálják be a tartósítószerrel, műanyagokkal, aromákkal és különböző vegyi anyagokkal dúsított termékeket, ahelyett, hogy kicsit tudatosan vásárolnának. Aztán csodálkoznak, hogy különböző intoleranciával, allergiával küzdenek, hiszen a feldolgozott és ízfokozóval kezelt élelem sok problémát okozhat az ember szervezetében. A cukros és értéktelen édességek helyett érdemes lenne inkább gyümölcsöt enni, a sok szénhidrát helyett inkább rostos zöldségeket beiktatni az étkezésbe, azzal csak jót tehetünk. Idényjellegű zöldségeket érdemes fogyasztani.
Ennek az őrületes vásárlási láznak kemény következménye is van: nagyon gyakran a kukában landol a drága pénzért hazavitt ételek egy része. Lejár a szavatossága, nem ízlik, megszárad.
Az emberek tömik magukba a rengeteg ételt, elhíznak, betegek lesznek, majd orvosra és gyógyszerre költenek vagy fogyókúrás termékekre. Pedig a táplálkozással megalapozhatnák az egészségüket, életüket és gyermekeik jóllétét is. Van egy régi mondás, miszerint:„az vagy, amit megeszel”, és tényleg! Ha tartósítószerrel tömjük tele magunkat, akkor nem számíthatunk egészséges emésztőrendszerre, ha tiszta élelmet fogyasztunk, otthon főzött, jóízű ételt – és nem az egyes éttermek hamis hamburgerét és „nem romló” krumpliját –, akkor az étel áldássá válhat és az egészséget táplálja. Továbbá kevesebb eséllyel kerül a kukába, és máris sokat tettünk önmagunkért. Ha tudatosan vásárolunk ruhát, ételt, akkor nem a szemétdombok felhalmozott hegyeit pénzeljük, hiszen szomorú belegondolni abba, hogy a keményen megkeresett munka gyümölcse az lenne, hogy végül a kukában landol a megvett termék!
Olyan gyönyörű ez a Föld, ahol élünk, és itt folytatják utódaink is az életüket.
Hiába figyeljük óvó tekintettel gyermekeinket, unokáinkat, ha közben megmérgezzük a bolygónkat.
Az ő jövőjüket tesszük tönkre, hiszen mi egyszer elmegyünk, de gyermekeink küzdeni fognak a felhalmozott szeméttel, a műanyag palackokkal, a műszálas ruhák nem bomló állapotával, bűzével. Mi lesz akkor a világgal? Mi lesz a gondosan felnevelt utódaink sorsa? Tanítsuk meg nekik, hogy sokszor becsapják őket az állandó vásárlást ingerlő reklámokkal, és csak a szemetet termelik, ha bedőlnek ezeknek a reklámfogásoknak. Virágokat, fákat, tudatosságot, bölcsességet, a nagyi bevált receptjeit, az otthon ízét és illatát, a frissen sült piskóta örömét, a ruháink tiszteletét hagyjuk rájuk, ne a szemét-dombokat!
Vinci- Vészabó Noémi
Leonardo da Vinci díjas festőművész, író
Megyeri Art Management
A cikk a Patika Magazinban jelent meg. Keresse minden hónapban a gyógyszertárakban!
2024. február
