A túlzott pénzköltés van, akinek fokozott jókedvet, már-már az eufória érzését jelenti, bár később könnyen stressz és bűntudat forrásává válik… Ha mi is költekező típusok vagyunk, ebben az évben határozzuk el, hogy kilábalunk belőle.
Szórni a pénzt sokszor felesleges dolgokra, vásárolni (a neten) még a járvány okozta, viszonylagos bezártság idején is, beosztás nélkül élni, mínuszban lenni a bankszámlán. Nem szerencsés, ha az ilyen jellemzőkkel járó, költekező személyiségtípusba tartozunk, de bizonyos módszerekkel és némi akaraterővel változtathatunk rajta.
„Hagyd csak, majd én rendezem a számlát…” Ha az alkalom úgy hozza, és megfordulunk kávéházban, étteremben, ezek a leggyakrabban elhangzó szavaink, mert általában mi hívunk meg másokat. Hiszen a pénzköltés egyébként is az egyik kedvenc tevékenységünk… Pl. egyes áruházakban, butikokban törzsvásárlók voltunk az „internetes (online) „robbanás” előtt, és most túlzott shoppingolási szokásunkat megtartva inkább a számítógépen kattintgatunk sűrűn a kosárba kerülő árukra.
Az is gyakori, hogy vásárláskor, akár „élőben” az üzletben, akár egy kattintással az interneten történik, kellemes borzongást érzünk, amikor fizetünk a pénztárnál vagy érvényesítjük a fizetést az interneten. Ily módon a kísértés állandó, és szinte nagyobb, mint valaha, beleértve a jól célzott, fogyasztásra ösztönző, vágykeltő netes hirdetések hatásait. Vásárlunk, még ha ez azt is jelenti, hogy az új holmikat leginkább a szekrényben tartjuk, mert nem igazán volt szükségünk rájuk. Amennyiben mindezekről magunkra ismerünk, akkor kétségtelenül igazi „túlköltekezők” vagyunk, és valószínűleg anyagi lehetőségeinket meghaladó módon élünk. De mindez milyen okokra vezethető vissza, és hogyan lehet rajta segíteni?
Neveltetés kérdése
A túlköltekezés nem feltétlenül a mi hibánk! Minden a pénzhez való viszonyunktól függ, és ezt nagymértékben befolyásolja, hogy mit láttunk otthon az anyagiak kezelésével kapcsolatban. Két gyakori példa rá: A szüleink túlságosan megfogták a pénzt, netán fukarok voltak? Ha igen, lehetséges, hogy felnőve emiatt költünk sokat, hiszen mi az ellenkezőjével értettünk volna egyet. A pénz tabutéma volt a családunkban? Ha igen, nem csoda, hogy felnőtt korunkra nehezen tudjuk kezelni a az anyagiakat.
Az önértékelés hibája
Azért nyugtassuk meg magunkat: költekezőnek lenni nem minden esetben negatív tulajdonság. Ugyanis egyfajta életvágy bizonyítéka, és örömteli oldala sem elhanyagolható. Jól esik költeni a pénzünket, miközben – gondoljunk rá – még a gazdaságot is támogatjuk! (Míg az érem másik oldala, fukarnak lenni, felesleget felhalmozni, ugyanúgy a pénzügyi kiegyensúlyozottság hiányát jelenti.)
Különösen óvatosnak kell lennünk azonban, amikor sokat költünk az élet nehéz pillanataiban, pl. egy szakítás után vagy párkapcsolati válsághelyzetben. Ilyenkor a vég nélküli vásárlás, túlzott költekezés kompenzáció lehet, és kísérlet önértékelésünk helyreállítására (bankkártyánk segítségével). Mindez azt vonhatja maga után, hogy végül feneketlen kútba öntjük a pénzt, intenzíven éljük a jelen pillanatot, nem gondolva a holnapra. Így minden túlköltekező nagy kihívása, hogy sikerüljön megőriznie az anyagi biztonságot, miközben teljes életet él.
GYORSTESZT
Milyen az ön viszonya a pénzhez?
Ön struccpolitikát folytat, ha
– Nem igazán tudja mennyi pénz van aktuálisan a bankszámláján.
– Anyagi helyzete általában nem okoz stresszt önnek, kivéve, amikor egyszerre pénzzavarba kerül.
Párhuzamos világban él, ahol a pénz fogalma nagyon elvont marad
– Általában nem foglalkozik a pénzügyekkel, csak, ha muszáj.
– Kissé hasonlatos egy gyerekhez, akinek még mindig a szüleire van szüksége zsebpénze kezeléséhez…
Ön inkább „költekező tücsök”, ha:
– Pl szeret szinte mindenki helyett fizetni, amikor az alkalom úgy hozza.
– Képtelen spórolni, a bankszámláját gyakran kimeríti.
Carpe diem – ragadd meg a napot! Ez a hitvallása…Ha költhet ma, megnyugtatja, mert nem tudja, mit hoz a holnap. Hiszen azonnali örömöt és eufóriát keres, amelyet a vásárlásban, pénzköltésben talál meg.
Ön inkább „gyűjtögető hangya”, ha:
– Kétszer is meggondolja, mielőtt venne valami nagyobb dolgot.
– Vásárláskor nehezen szerez örömöt magának, inkább megveszi a hozzátartozóinak, pl. a gyerekeinek, amire szükségük van.
A pénze védi különféle félelmeitől, beleértve a nélkülözéstől való félelmet. Inkább spórol, mintsem olyan, pénzkiadással járó dolgot (pl. egy drága holmit vagy egy külföldi vakációt) biztosítana magának, amit megérdemelne. Az ön számára az „abban az esetben, ha” fontosabb, mint a közvetlen öröm.
