A királyi családok tragédiája – vérzékenység

1090

A vérzékenység a XX. században még Európa történelmét is megzavarta. Viktória királynő ugyanis hordozója volt a betegségnek. Tekintettel arra, hogy a királyi családok leginkább csak egymás közt házasodtak, így nem meglepő az a fejlemény sem, hogy a betegség hamar elterjedt Európa királyi utódai között…

Az örökletes vérzékenység leggyakoribb formája az ún. hemofília A. Ezt a formát a véralvadási kaszkádban kulcsszerepet játszó ún. VIII-as faktor csökkent, vagy ritkán teljesen hiányzó mennyisége okozza.

A véralvadási rendszer VIII-as faktorának csökkent működése

Itt kell megjegyeznünk, – és ez igen fontos információ lehet a genetikában nem jártas emberek számára –  ha egy genetikai mutáció vagy egyéb rendellenesség egy enzimet vagy faktort érint, akkor ez általában nem azt jelenti, hogy az a faktor, vagy enzim teljes egészében hiányzik, vagy nem működik. A legtöbbször csupán csak azzal kell számolnunk, hogy az adott faktor – jelen esetben a véralvadási rendszer VIII-as  faktora – „csökkent mennyiségben vagy üzemmódban dolgozik”. A klinikai tüneteket, vagyis a betegség súlyosságát legnagyobb részt épp ezen csökkenés mértéke szabja meg. De persze előfordulhat, hogy teljesen hiányzik ez a faktor.

Minden egy spontán mutációval kezdődött

Ha szemügyre vesszük az angol királyi családfa ábráját, akkor abból levonhatjuk rögtön első következtetésként azt, hogy a betegség ún. spontán mutációval is megjelenhet egy családban. A spontán mutáció azt jelenti, hogy egy családtagnál úgy jelenik meg a betegség – jelen esetben ez valószínűleg Viktória királynő maga lehetett -, hogy a családban annak előtte az nem fordult elő. Viktória királynő elődei között ugyanis nem volt ismert a hemofília. A királynő nyolcadik gyermeke, Lipót, viszont 1853-ban súlyos vérzékenynek született. Érdekes – de persze ma már megmagyarázható – megfigyelés az is, hogy a súlyosan vérzékeny Lipótnak, akinek állapotáról anyja, Viktória többször is írta, hogy „a halál kapujának közelében járt” mindkét gyermeke klinikailag egészséges lett; fia és lánya nem voltak vérzékenyek.

A betegség kisvártatva azonban újra felütötte a fejét az azt követő generációban, méghozzá Lipót Aliz lányának fiánál. Ez a fiú, Rupert Viscount Trematon, 21 éves korában halt meg agyvérzés következtében. Tehát a súlyosan beteg Lipót herceg gyermekei közül sem a fiú sem a lány nem lett klinikailag vérzékeny, ellenben fiú unokája igen.

Viktória királynő két lánya, Beatrix és egy szintén Aliz nevű, klinikailag szintén egészségesek voltak. Az egészségesnek tűnő Aliz IV. Lajos hesseni nagyherceghez ment feleségül, aki nem volt vérzékeny. Fiúk, Frederick azonban hároméves korában meghalt, két egészségesnek tűnő lányuknak pedig – Irénnek és Alexandrának – szintén születtek vérzékeny, de egészséges fiai is. Irén Poroszország hercegéhez ment feleségül, és három fiúk született, akik közül kettő porosz Valdemár és porosz Henrik vérzékenyek lettek. Az egészségesnek tűnő Alexandra az egészséges II. Miklós orosz cárhoz ment férjhez és egészséges négy lány gyermek mellett egy vérzékeny fiúk, Alekszej cárevics született (Viktória dédunokája). A cárevics, a híres Anasztázia hercegnő testvére, azonban nem a vérzékenység, hanem a forradalom áldozata lett.

Viktória királynő legfiatalabb lánya, Beatrix, Battenberg hercegéhez ment feleségül és három fiúk közül kettő vérzékeny lett. Egy lányuk, Viktória Eugénia, klinikailag egészséges volt, de miután nőül ment XIII. Alfonz spanyol királyhoz két vérzékeny fiúnak is életet adott két egészséges fiú és két egészséges lány mellett.

Az angol királyi családban megjelenő vérzékenység, így „söpört végig járványszerűen” az angol, a porosz és az orosz uralkodó családokon is.

A vérzékenység biológiája

A hemofília örökletes formája a gyakoribb és az esetek 2/3-át teszi ki. Létezik szerzett formája is, mely ismeretlen okból, spontán mutáció talaján alakul ki, a családban az elődökben vagy ugyanabban a generációban a betegség nincs jelen. Most az örökletes formáról ejtünk szót.

Hemofília két legismertebb fajtái:
1.    Hemofília A

2.    Hemofília B

A hemofília B a véralvadási rendszerben fontos szerepet játszó IX.-es faktornak a részleges vagy teljes hiányát jelenti. Christmas-betegségnek is nevezik, mert az első beteg neve, akinél ezt 1952-ben diagnosztizálták, Stephen Christmas volt. A hemofília  A a leggyakoribb hemofília forma, melynek  gyakorisága  90%. Cikkünkben főként erről lesz szó. Egyébként a hemofília mindkét típusa ugyanúgy öröklődik és a betegség tünetei is ugyanazok.

Hemofília A

A hemofília A azért okoz vérzékenységet, mert a véralvadásban fontos szerepet játszó VIII.-as faktor génje az X nemi kromoszómán hibás. Így a vérben a VIII.-as faktor szintje alacsony lesz, ritkán pedig teljesen hiányzik is. Tehát a vérzékenység ezen leggyakoribb fajtája a 23 pár kromoszómánk közül az X nemi kromoszómánkon keresztül öröklődik recesszíven.

Mindenki a szüleitől 1-1 kromoszómát kap. A lányok két nemi X kromoszómát kapnak szüleiktől, 1-1-et apjuktól és anyjuktól, a fiúk pedig egyet anyjuktól és egy Y kromoszómát apjuktól. A lányokat így XX-nek, a fiúkat XY-nak jelölhetjük. Tehát ha az anya beteg, és a hibás X kromoszómát adja oda, nem a jót (X), akkor a baba, ha lány, akkor ő XX lesz, ha fiú, akkor pedig XY. A recesszivitás pedig azt jelenti, hogy csak akkor leszünk betegek, jelen esetben vérzékenyek, ha mindkét szülőnktől a hibás VIII.-as faktor génjét kaptuk az X kromoszómán. Mivel a lányok két db X-et kapnak, ezért a hibás gént nem hordozó jó X kompenzálja a hibás gént hordozó X-et. Így a lányok nem lesznek betegek, de tovább adhatják gyerekeiknek a vérzékenységet. A fiúk viszont csak egy X-et kapnak, mert a másik nemi kromoszóma egy apától kapott Y kromoszóma, így ott, ha hibás az X, akkor a fiú beteg lesz, mert nincs egy jó génje egy hibátlan X-en, ami kompenzálhatná a rossz X-et (XY). A kompenzálás azért lehetséges, mert a hibás gén nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem termelődik VIII.-as faktor, csupán azt, hogy kevés. Ha tehát van egy jó VIII.-as gén a másik kromoszómán, akkor elegendő lesz a VIII.-as faktor szintje a véralvadáshoz. Így a lányok tünetmentesek lesznek. A fiúk esetében a fentiek értelmében viszont nem lesz kompenzálás, ezért a hibás génről átíródó VIII.-as faktor mennyisége lesz csak számukra. Ennek a mennyiségnek a mértéke határozza meg a tünetek súlyosságát. Ha a faktorszint a normálisnak kevesebb, mint 1%-a, akkor súlyos betegségről beszélünk. Ha 1-5% között mozog, akkor közepes, míg 5% felett enyhe vérzékenység van jelen. Lányoknál a kompenzálás miatt gyakorlatilag mindig 5% felett a szint. Ezért ők csak hordozzák a gént és tovább adhatják, de szinte sosem betegek klinikailag.

 

Továábbi információ: www.medukacio.hu

 

MomentumMundi