Az amputáció és sok esetben a stroke is megelőzhő az érszűkület kezelésével

234

Ha nem ismerjük fel idejében az érbetegséget, az később az érrendszer bármely részében problémát okozhat, és a beteget fekély, infarktus vagy stroke is fenyegetheti. Az érszűkületes megbetegedések másik, igen komoly következménye a lábszáramputáció. Az időben megkezdett orvosi kezelés és a helyes életmód azonban számos szövődmény rizikóját csökkentheti. Írásunkban Dr. Kapocsi Judit PhD, a Budai Kardioközpont magasvérnyomás- és érkockázat-specialistája hívja fel olvasóink figyelmét az érszűkület időben megkezdett kezelésének kiemelt fontosságára.

A rizikófaktorok jó része életmódunkból fakad. Az érszűkületre hajlamosító fő tényezők a dohányzás, a cukorbetegség, az elhízottság, a magas vérnyomás, a magas a vérzsír- és húgysavszint, valamint a mozgásszegény életmód. Bár a genetikai hajlamot nem lehet kivédeni, megfelelő életmóddal és rendszeres szűréssel sokat tehetünk a megbetegedés szövődményeinek kivédéséért.

Az érszűkület konkrétan az alsó végtagokat friss vérrel ellátó verőerek, az artériák falának elmeszesedését és ebből adódó beszűkülését jelenti. Mivel ezek az erek az egész testünket behálózó érrendszer részei, ezért a betegség fennálása esetén más szervek, például a szív vagy agy ereinek érintettségére is számítani lehet. A későn felismert vagy elhanyagolt érszűkület igen súlyos következményekkel járhat, amelyeket megelőzni hatékonyan lehetett volna, kezelésük azonban nehezebb.

 

A lábakban megjelenő érszűkület négy stádiuma

Eleinte még nincs panasz, a betegség lappang, például a hosszú éveken át masszívan dohányzókban vagy fel nem ismert cukorbetegekben. Ilyenkor legfeljebb műszeres vizsgálatokkal lehet az erek meszesedést kimutatni, de a kórisme felállítását adó úgynevezett dopplervizsgálat még negatív. A fent említett rizikótényezőkkel rendelkezők esetén a negatív dopplervizsgálat adott pillanatban megnyugtató, mégis, ilyenkor már el kell kezdeni a hajlamosító tényezők kiiktatását, hogy pár év múlva ne alakuljon ki egy olyan betegség, amely ekkor még nagyrészt megelőzhető. Az ultrahangos dopplervizsgálattal a vérnyomást az artériákban mérik a lábon és a felkaron is .Ez az úgynevezett boka-kar-index, vagy dopplerindex. Ennek hányadosa egészséges embernél 1-es, ám ha 1-nél alacsonyabb, vagyis a lábakon mért nyomás alacsonyabb, mint a karokon, érszűkületről beszélünk.

Egy idő után járáskor a vádliban egy adott járástávolság megtétele után fájdalom lép fel, ami a beteget megállásra kényszeríti. Rövid pihenés után a fájdalom szűnik, és a járás folytatható. Természetesen az adott „járástávolság” után újabb fájdalom jelentkezik.

Később már nyugalomban is, főleg fekvő helyzetben, éjszaka jelentkezik a fájdalom, ami a lábak lelógatására vagy a felkelés során enyhül. Ennek oka, hogy a végtag vízszintes helyzetében kevesebb vér áramlik a szövetekhez. A rendkívül rossz vérellátás miatt a láb hideg és zsibbadt lehet, a bőr szárazzá válhat, lassulhat a körmök és szőrzet növekedése, a lábak elfehéredhetnek, elkékülhetnek.

Az utolsó stádium már nagyon súlyos állapot, amikor a végtagokon fekély, szövetelhalás alakul ki, amely azt jelzi, hogy a végtag komoly veszélyben van! A cukorbetegeknél és a súlyos dohányosoknál fennálhat olyan sürgető olyan helyzet, amikor haladéktalanul orvoshoz kell fordulniuk. Ha a végtagot ért bármely sérülés, ütés, pedikűrözés következtében kialakult seb néhány napon belül nem gyógyul, feltétlenül fel kell keresni a szakembert, mert a rossz gyógyulási hajlam az ő esetükben lehet a rossz vérellátás következménye, és súlyosbodás megelőzése miatt az érszűkületet ki kell zárni.

Az életmód és a gyógyszeres kezelés együtt hat

Ha nem ismerjük fel idejében az érbetegséget, az az érrendszer bármely részében problémát okozhat. Amennyiben az alsó végtagot hanyagoljuk el ebből a szempontból, azon fekélyesedés kezdődhet, amelyet végső esetben amputáció követhet. Emellett kezeletlen érbetegség esetén nagy a kockázata a szívinfarktusnak, az agyi keringési zavarok miatt beállt bénulásnak, stroke kialakulásának. Kutatások során az is kiderült, hogy már a legenyhébb fokú betegségben szenvedőknél is 2-3-szor magasabb az infarktus és stroke előfordulása, mint az ebből a szempontbó egészséges népesség körében.

A rizikófaktorok szigorú kezelése és a gyógyszeres terápia együtt azonban nagyfokú javulást eredményezhet, akár egy közepesen súlyos érszűkületnél is – hangsúlyozza dr. Kapocsi Judit. Az értágító és véralvadásgátló hatású gyógyszeres terápia kombinációja azonban önmagában nem elég. Egy érbeteg gyógyulása elképzelhetetlen, ha dohányzik, ha nem megfelelő az inzulinszintje, a koleszterinje, a vérnyomása, az étrendje, iletve ha nem végez rendszeres testmozgást. Így a séta elengedhetetlen része kell, hogy legyen a napi programnak. Komolyabb sporttevékenység előtt azonban feltétlenül orvosi jóváhagyás szükséges, hiszen érszűkület esetében nagy valószínűséggel a szív is érintett lehet.

Mindezekből kitűnik, hogy a beteg részéről valódi változtatni akarás szükséges, az orvos pedig rendszeres, szigorú követést kell, hogy végezzen, ellenőrizve a megtett lépéseket. Az érszűkület megelőzésének és kezelésének folyamatában tehát a gyógyszeres terápián túl döntő jelentőségű a szakemberek által irányított és felügyelt életmódváltás is.

[Forrás: Budai Kardioközpont]