Nem fordítunk gondot étkezési szokásaink pozitív megváltoztatására, nem törődünk az elfogyasztott ételek mennyiségével, származásával, annak biológiai fontosságával, ha úgy tetszik, egészségünk megóvásával. Az ételallergiák a tápanyagként felvett növényi, állati, vegyi eljárásokkal kezelt, illetve előállított tápanyagok elfogyasztása után alakulnak ki reakcióként egy nemkívánatos anyagra.

Leggyakoribb "veszélyforrások"

Növényi tápanyagaink igen-igen sokfélék lehetnek. Szinte mindegyik földrésznek megvannak a jellegzetes növényi táplálékai. Hazánkban a kultúrnövények közül a burgonyára, a sárgarépára, a paradicsomra lehetnek érzékenyek azok az egyébként is allergiás személyek, akik a nyírfa virágporára érzékenyek. A szójatermékekre, a sárgaborsóra, a babfélékre a kimutatottan földimogyoróra érzékenyek reagálnak túlérzékenységgel.
A gyümölcsök közül az alma, a földieper kisgyermekeknél okoz ételallergiát, amit a legrégebben ismerünk, de a parlagfűre érzékenyeknél a görögdinnye fogyasztása is kiválthat panaszokat. A virágpor-allergiások olykor a kiwi elfogyasztására is érzékenyek lehetnek. A földimogyoró, a dió, a mandula és az egyre terjedő szezám is okozhat túlérzékenységet, ha az adott növény pollenszezonjában fogyasztunk belőle többet.

A fűszernövények közül csak a leggyakoribbakat érdemes megemlíteni. A zeller, az ürömfű, az ánizs, a curry, a gyömbér, a fahéj, a petrezselyem, az erős paprika, az utóbbi időben még a fokhagyma is előidézhet főleg a gyomok virágporaira érzékenyek körében ételallergiát, emésztési panaszokat. A kakaó, a citrusfélék, a kókusz, a kukorica, a banán, a kávé, a kóla, a babér, a spárga, a mustár, a torma, a bors stb. okozhat még allergiát, vagy egymással ütközve keresztreakciót hozhatnak létre.
Külön fel kell hívni a figyelmet a búza-, rozs- és árpafehérjében lévő gliadin (glutén) kiváltotta betegségre a coeliakia tünetegyüttesére. Az e csoportba tartozó betegek kellő diéta mellett biztosan tünetmentesek lehetnek. Az állati tápanyagaink közül talán a leggyakoribbak a tojás, a tej és tejtermékek, a hal- és kagylófélék, ritkábban a bárány, a csirke és egyéb szárnyasok kiváltotta érzékenységek, ahol figyelembe kellene venni a tenyésztés során felhasznált takarmányok összetételét is.
A tejallergiát ugyan már Hippokratész is leírta, de jelentőségét csak a csecsemőtápszerek elterjedését követően kezdték vizsgálni. Az allergia kialakulásáért a béta-laktoglobin a felelős, hisz a tehéntej-allergiások 82%-a érzékeny e fehérjére, a kazein- és a savófehérje-érzékenység kisebb arányú. A szoptató anyának, - ha tud érzékenységéről- , kerülnie kell a tej és tejtermékek fogyasztását, valamint a tojást, a halat és a földimogyorót is. A tojásfehérje kb. 10% fehérjét tartalmaz és 40 különböző fehérjéből áll. A fő allergizáló tényező az ovomucoid és ovalbumin, de erős allergén hatása van a tojás sárgájában lévő szikhártyának is.
Szervezetünkbe, a tápcsatornánkba bekerült növényi vagy állati eredetű fehérjéket gyűjtőnevükön agglutinineknek, fitoagglutinineknek, szakmai gyűjtőnevükön lektineknek nevezzük. A felszívódás során a keringésbe kerülve sajátos immunválaszt indítanak el a szöveti nedvekben és a sejtek immunválaszaiban. Legtöbbjük már a gyomorban elveszítik érzékenyítő tulajdonságukat, s csupán igen kis hányaduk kerül a keringésbe és képződik ellenük sajátos ellenanyag.
Az allergia kialakulásában döntő szerepet kap a szervezet túlérzékenysége, a belső eredetű ekcémás alkat, a fiatal életkor és természetesen a felszívódási zavarok is. A túlérzékenységi reakciók a korral csökkenhetnek, pl. a tej- és tojásérzékenység. A tejallergiás gyermekek 80%-a már kétéves kora után fogyaszthat tejet. A hal- és diófélékkel kapcsolatos érzékenység az élet folyamán mindig megmarad.

Az immunrendszer védelmében

Az ételallergiás tünetcsoportok létrejöttében igen nagy szerepe van a tápanyagaink ismeretének. Főleg az anya szerepe döntő a gyermek táplálkozásának kialakításában. A legfőbb tényező az anyatejes táplálás legalább féléves korig.
Napjainkban, figyelembe véve az élelmiszerek sokféleségét, szinte ritkaságnak számít valamely vitaminnal kapcsolatos hiánybetegség. A rendszeres táplálkozás mellé fogyasztott kombinált vitaminkészítmény kétségtelenül növeli immunrendszerünk védekező erejét, de ne adagoljuk túl azokat, főleg a zsírban oldódó vitaminokat.
A nyomelemhiány komoly anyagcserezavarhoz vezethet, mint például vashiány vagy a cinkhiány. A kombinált vitaminkészítményekben előforduló szükséges anyagok és elemek egyedül nem oldják meg szükséges vitaminbevitelünket, csupán segédanyagoknak tekinthetők.

dr. Major Endre