1. A nőgyógyászati vizsgálat a külső és belső női nemi szervek hosszú ideig tünetmentes betgségeinek – köztük a rosszindulatú daganatok megelőző és korai állapotainak – a felfedezésére szolgál.
2. A belsői női nemi szervek a következők: 1. petefészek 2. petevezeték, 3. méhtest, 4. méhnyak, 5. nyakcsatorna, 6. külső méhszáj, 7. hüvely.
3. A nőgyógyászati vizsgálat során az orvos feltárja a hüvelyt, és szabad szemmel, majd nagyító műszerrel (kolposzkóp) megtekinti a méhszájnyílást és a környékét. Ún. bimanuális vizsgálatkor tapintással tájékozódik a méhtest és a petefészkek állapotáról.
4. A méhszáj és a nyakcsatorna területén gyakoriak az olyan betegségek: fertőzéses gyulladás, hámsérülés, kisebesedés, amelyek a rejtett elhelyezkedés miatt kezdetben semmiféle panaszt, tünetet nem okoznak. Az ilyen, jóindulatú méhszájbetegségek egy része hosszú, több éves fennállás után rákmegelőző hámelváltozássá alakulhat, melyből, ha nem kezelik, további évek után rákos daganat keletkezhet.
A rákmegelőző állapotok, de korai állapotában a rák is 100%-os sikerrel gyógyíthatók.
5. A méhszáj betegségei, a rákot megelőző állapotok és a rákos daganat jellegzetes sejtelváltozásokat okoznak, amelyek a hámborítás felületéről levált, vagy ledörzsölt sejtekben mikroszkóppal láthatók. Ezért az orvos cytológiai kenetet vesz a méhszájnyílás és a környékének felszínéről.
6. A cytológiai kenetet a cytológus orvos mikroszkóppal vizsgálja. A cytológiai kenetben látható sejtféleségek:
1. Portio-felszín laphámsejtje
2. Méhnyak-csatorna hengerhámsejtje
3. Gyulladásos sejtek
4. Kórokozó baktériumok, gombák, élősdiek
7. A cytológiai lelettel a cytológus orvos nem diagnózist, hanem útmutatást ad a nőgyógyásznak a tennivalóira vonatkozólag. A pozitív (P3-P4-P5) lelet nem ítélet, vagy “rossz bizonyítvány”, hanem figyelmeztetés!
1. P1 és P2 azt jelenti, hogy az évente egy ízben mindenképpen kívánatos cytológiai ellenőrzésen túl a méhszáj állapota egyéb teendőt nem igényel.
2. P3-as eredmény esetében tüzetesebb, ismételt vizsgálatra, esetleg helyi gyógyszeres, vagy egyéb (pl. kisebb műtétes) beavatkozásra van szükség. A kezelést követően legalább két évig negatív (P1 vagy P2) eredmény után az évenként egyszeri ellenőrzés elegendő.
