A porckorongok általában a két ízesülő csont között merevebb összeköttetést biztosítanak. A csigolyák közötti porckorong szerkezete különleges. Van egy zselés anyaggal kitöltött belső magja, és hogy terhelés hatására ne tudjon oldalra kifolyni, egy rostos gyűrű veszi körbe a magot. A porckorongok sajátossága az is, hogy a magnak nincs idegellátása, így betegségük nem jár fájdalommal. Ezzel szemben a magot körülvevő rostos gyűrű idegekkel jól el van látva, ezért nagyon tud fájni. Terhelés hatására a porckorong rugalmasan deformálódik, majd a terhelés megszűnésekor visszanyeri eredeti alakját és magasságát.

A gerincoszlopban elhelyezkedő porckorongok közül elsősorban a nagyon mozgékony nyaki gerinc szakaszon lévők károsodnak.

Az ágyéki (deréki) részen a károsító tényezők elsősorban a túlsúlyból adódnak, melynek két összetevője van. Az egyik maga a testsúly, mely álló helyzetben folyamatosan nyomja a porckorongokat. Jellemző módon, minél közelebb van a porckorong a medencéhez, annál nagyobb testsúly hat rá. Fontos, hogy a gerinc ilyen irányú rendszeres terhelése csak a felegyenesedés óta jelentkezik és az evolúció lassúsága miatt az emberi gerinc ehhez még nem tudott alkalmazkodni.

Ugyancsak fontos károsító tényező lehet az ágyéki gerincen kívüli nagyobb terhelés, azaz ha felemelünk valamilyen tárgyat. Ez a terhelés nem megfelelő körülmények között extrém mértékű is lehet. Erre jó példa, ha valaki előrehajolva próbál nehéz tárgyat felemelni, mert ebben az esetben szinte az egész teher az ágyéki gerinc elülső részét terheli, így az túlterhelődik.

Ezenkívül a porckorongok is öregednek, ami elsősorban a belső mag vízvesztésében jelentkezik. Így a gerinc is sérülékenyebbé válik. Fentiek alapján érthető, hogy a porckorong megbetegedései minden életkorban előfordulhatnak, bár a pubertás előtt a porckorong tünetet okozó megbetegedése ritka. Fiatalabb korban elsősorban az életmóddal, a munkakörülményekkel van összefüggésben a tünetek megjelenése. Gyakori, jelentős súlyok emelésével járó tevékenység (sport, munka) hatására a porkorong egyensúlyi állapota megbomlik és a rendszeres nagy nyomástól a magot körülvevő rostos gyűrű elkezd tönkremenni. A szabályos körkörös szerkezet felbomlik, és a csökkent ellenállás miatt a mag nyomása berepedéseket eredményez. Ez elsősorban a gerinccsatorna irányába jelentkezik, mivel előrehajolva emeléskor a nagy nyomás a magot hátrafelé nyomja.

A fájdalom kialakulása

Ha a berepedések egy bizonyos szintet elérnek, már tünetek is jelentkeznek. Ez elsősorban a fájdalom. A fájdalomra jellemző, hogy a gerinc mellett jelentkezik és a folyamat elején aránylag gyorsan elmúlik a terhelés megszűnésekor. Később a tünetek egyre nehezebben múlnak el, melynek oka részben már a gerinc körüli izmokban keresendő.

A szervezet fájdalom esetén az adott területet megpróbálja nyugalomba helyezni, és ezt a fájdalmas terület körüli izmokkal tudja elérni. Ha az izmok túl sokáig kénytelenek a területet rögzíteni, akkor görcsbe kerülnek és ez már önmagában is jelentős fájdalomforrás. Ezt a tényt a derékfájás (lumbágó) kezelésekor is figyelembe kell venni. További terheléskor előfordulhat, hogy a magot körülvevő rostos gyűrű teljesen átszakad, és ebben az esetben a zselés mag az így keletkezett nyíláson ki tud türemkedni. A kitüremkedés okozta tünetek elsősorban attól függenek, hogy a kitüremkedett darab (ez már a porckorongsérv) nyomja-e az ott futó idegi képleteket. Ha nem nyomja, akkor csak tartós fájdalom jelentkezik. Ha idegi képletet is nyom, attól függően, hogy melyik ideget és milyen mértékben, különböző tünetek alakulnak ki. Leggyakrabban a fájdalomvezető rostokat nyomja és ebben az esetben megjelenik az isiásznak nevezett tünetegyüttes, mely lábba kisugárzó derékfájdalmat takar, de emellett gyakran zsibbadás is jelentkezik a végtagon. Ha a sérv mozgató ideget is nyom, bénulás léphet fel. Attól függően, hogy melyik ideg érintett, kialakulhat a lábfej lógása, a térdfeszítő izom legyengülése, bizonytalan járás, de a sérv rossz típusú elhelyezkedése esetén széklet- és vizelettartási probléma is kialakulhat. Ez utóbbi gyors műtéti beavatkozást indokol.

A kezelés lehetőségei

Abban az esetben, ha sürgető, bénulásos tünetek nem jelentkeznek, elsősorban konzervatív kezelés javasolt. Ennek eszközei: néhány napos ágynyugalom, fájdalomcsillapító, izomlazító gyógyszerek szedése (az eljárások célja az, hogy a kicsúszott sérv vissza tudjon csúszni a helyére, és szerencsés esetben az átszakadt rostos gyűrűn heg képződjön, és ez esetleg az ismételt sérvesedést meg tudja akadályozni. A fizioterápiás kezeléseknek is elsősorban fájdalomcsillapító hatásuk van. Műtéti megoldás jelentős bénulás esetén, vagy nagyon makacs, a mindennapi életet erőteljesen negatív irányba befolyásoló fájdalom esetén merül fel. A műtétnél a sérvesedett darab eltávolítása történik.

Öregkori elváltozások

Idősebb korban a sérvre az esély kisebb, de a kopásos tünetek jelentkeznek. A zselés mag vízvesztése, a rostos gyűrűt ért kisebb traumák következtében a porckorong egésze kezd elfajulni. Ez minden esetben a porckorong magasságának csökkenésével jár. Ez azért fontos, mert a két csigolya között lévő ízület csak abban az esetben stabil, ha az ízületet alkotó mindhárom ízület (porckorong + a két hátsó kisízület) állapota jó. Ha a porckorong magassága a fenti okok miatt csökken, a hátsó (gerincvelő mögött helyet foglaló) két kisízület túlterhelődik, bennük kopásos folyamatok indulnak el. E folyamatok eredményeként az ízületben az ízületet bélelő hártya megvastagodik, az ízület tokja és szalagjai megnyúlnak. E kopásos tünetek végül is a csigolyák közötti egyensúly megbomlásához, instabilitáshoz vezetnek és az ízület lötyögőssé válik. Ez az instabilitás hasonló jellegű fájdalommal jár, mint a fiatalkorban jelentkező rostos gyűrű elfajulása. A fájdalom pontos okának eldöntése csak speciális röntgenvizsgálattal lehetséges. Szervezetünkre az a jellemzô, ha egy ízület fájdalmasan instabillá válik (legyen szó térdről, csípőről vagy gerincről), a szervezet megpróbálja az ízületet elmerevíteni. Erre utal a különböző ízületek kopásánál a röntgenfelvételeken az ízületek peremén megjelenő csontcsőr. Ha elég idő és egyéb körülmény áll rendelkezésre, akkor a növekvő csontcsőr az ízületet át tudja hidalni és ezzel mintegy elmerevíti. A merev ízület nem mozog, de rendszerint nem is fáj. Ugyanez történik a gerincnél is. Itt a csontcsőrök kialakulása azonban problémát is okozhat. Ha a csőrök rossz irányba fejlődnek (elsősorban az idegek és a gerincvelő irányába), hasonló tünetek alakulnak ki, mint porckorongsérv esetén. Annyi különbség rendszerint van a két megbetegedés között, hogy a fiatalkori általában egy szintet érint, addig az idősebb korinál ez több szinten jelentkezik és a klinikai kép (idegnyomási tünetek) is színesebb, mert több ideget érint. Ha sok csontcsőr (elsősorban a már említett kisízületekből kinőve) fejlődik rossz irányba, akkor a gerincvelő, és benne az idegek szinte állandó nyomás alá kerülnek. Ennek oka a csőrök térszűkítő hatása, vagyis a gerincvelő nem fér el rendesen és így kialakul a gerinccsatorna-szűkület tünetegyüttese. Az idősebb kori derékfájdalmakat is elsősorban a korábban már említett konzervatív módon érdemes kezelni, de fontos, hogy ebben az esetben ágynyugalomra szükség nincs. Lehetséges kezelési eszköz a gerinccsatorna mellé bevezetett katéteren keresztül erős gyulladáscsökkentő gyógyszerek adása, mely az izgalmi állapotot kísérő duzzanat megszüntetésével "csinál" több helyet a gerincvelőnek és az idegeknek. Néha ez a szűkület az idősebb beteget szinte járásképtelenné teheti és ebben az esetben merül fel a probléma műtéti kezelése, melynek a lényege megfelelő nagyságú hely kialakítása a gerincvelő számára. Ezt részben a tönkrement, belógó porckorongok, másrészt az idegnyomási tüneteket okozó csontkinövések eltávolításával lehet elérni. Egyes betegeknél emellett az újbóli szűkület kialakulásának megelőzése céljából az érintett gerincszakasz elmerevítése is szóba jön (csavarok, távtartók, rudak, lemezek + csont beültetésével). Merevítéses esetben a műtét után bizonyos ideig külső rögzítőre is szükség van.

dr. Kállay Miklós
ortopéd sebész