Nem is olyan régen egy férfinek még eszébe sem jutott volna, hogy a saját alakjával foglalkozzék. Nem csoda, hiszen abban az időben legföljebb a képregények szupermenjei rendelkeztek tökéletes felépítéssel és az előírásos 4%-nyi testzsír-tömeggel. Emlékezzünk csak rá: annak idején még a hímnemű filmsztárok is teljesen hétköznapi figurák voltak.

Ma az újságárusnál rengeteg színes magazint láthatunk, melyek mind a tökéletes férfiúi testet dicsőítik. Manapság már az erősebbik nemet is utolérte a nők sorsa: szexuális tárgyaknak tekintik magukat. Ez egyáltalán nem megy tréfa-számba: a jó külsőt komolyan kell venni: hihetetlen nyomás nehezedik a férfiakra is…

Bár még ma is a lányok és nők teszik ki a nagyobb részét - felmérések szerint 60-90%-át - azoknak, akik különféle táplálkozási rendellenességekkel küzdenek, mégis, világszerte a férfiak milliói szállnak harcba az anorexia, bulimia és a mértéktelen evés réme ellen. Lehet, hogy nem is veszi észre, és az ön családjában is van egy ilyen személy… Egy apró különbség: a fiúk esetében ezek a bajok egy picit később lépnek föl, mint a lányoknál.

Az egyik elmélet szerint a fiúk evési problémái azért jelentkeznek, mert a kamasz így fedi el a férfivá válással kapcsolatos konfliktusait. A test gyorsan változik, a serdülő nem tud ezzel mit kezdeni, megpróbál tehát ott tenni valamit, ahol módja van rá. A kor pedig azt szuggerálja: légy olyan, mint egy atléta! Míg a lányok elsősorban a súlyukkal foglalkoznak, a fiúk az alakjukat és testméreteiket figyelik. Úgy vélik, ez a kulcsa a sikernek, nem utolsósorban a szerelem terén.

A különféle evési problémák mögött mindkét nem esetében ugyanazok az okok fedezhetők fel: az önértékelés zavarai, depresszió, félelem attól, hogy elvesztik a kontrollt (evésben), identitás-problémák, érzelmekkel való megbirkózás nehézségei, a családon belüli kommunikáció rossz működése.

Végül pedig, fiúk esetében van egy, speciálisan az apa személyével összefüggő tényező is. Amerikai felmérések szerint az apák inkább azonosulnának fiaikkal testi dolgokban, mint érzelmi téren. Ha például a papa fiatal korában hokizott, a fiától is elvárja ugyanezt. Gyakran azonban a fiú ezen a téren nem hasonlít rá, és ekkor a gyerek nemcsak kisebbrendűségi érzéssel viaskodik, hanem megszakad köztük egy addig előszeretettel használt kommunikációs lehetőség is. A következmény frusztráció, elszigeteltség-érzés és akár depresszió is lehet, mely utóbbi azután kiváltja az evési problémát.

Mint minden bonyolult betegség esetén, itt sem csak egy, jól meghatározott okkal van dolgunk. Ma számos kutató véli úgy, hogy a táplálkozási rendellenességek öröklődhetnek. Sok gyerek születésétől fogva hajlamos arra, hogy a negatív érzéseket az étkezéssel vezesse le, vagy arra, hogy rendszeresen a táplálkozással és a testével kapcsolatos dolgokkal foglalkozzék. A szülők viszont általában minderről nem vesznek tudomást, csak ha már túl késő van a bajok helyrehozatalához. Pedig van lehetőség a közbeavatkozásra, el lehet kerülni a kórós és káros szokás kialakulását. Ha élni akar az alaklommal, fontolja meg alábbi tanácsainkat:

• Vizsgálja meg az ön érzéseit saját testével és másokéval kapcsolatban! Ha hajlamos arra, hogy kínozza magát a külsejével összefüggésben, vagy eltúlozza testének tökéletlenségeit, mások alakját pedig csodálja, mert megfelelnek az ön, szépségről alkotott elképzeléseinek, próbáljon változtatni a hozzáállásán! A tinédzserek komolyan figyelnek a szüleikre, az idősebbekre, és gyakran utánozzák őket.

• Gondolja meg alaposan, hogyan vélekedik Ön az élelmiszerekről. Létezik önöknél olyan, hogy "jó" és "rossz" étel? Nagy dolgot csinál a kalóriákból és a zsírból? Az ilyen szemlélet hatására kialakulhat a gyerekében az "étel az én ellenségem" felfogás.

• Vegye sorba, milyen célokat tűzött ki a fia elé. Arra biztatja, hogy legyen az, amit ön szeretne, vagy pedig hagyja, hogy a saját érzéseit, vágyait kövesse? A túlzott nyomás, hogy megfeleljen a szülői elvárásoknak, depressziót, megbántottságot, egészségtelen viselkedést eredményez.

• Az sem mindegy, hogyan dicséri a gyermekét. Ha általánosságokat mond neki, mint pl. "jól nézel ki" vagy "okos vagy", nem növeli annyira az önértékelését, mintha megkeresi a valóban meglévő erényeit, és azokat dicséri, pl.: "nagyon szépen játszottad ezt a zongoradarabot" vagy "nahát, milyen okosan oldottad meg ezt a példát"... Ezek a mondatok sokkal komolyabban is hangzanak. Egy jó önértékelési képességű gyermek semmiképpen sem pusztán testi-fizikai mivoltában tekinti önmagát.

• Soha ne tegyen megjegyzést családtagjainak külső megjelenésére, és másnak se engedje meg az ilyesmit az otthonukban. Még a jópofa kötözködések, az olyan becézések, mint például "haspók" is sértőek lehetnek, és beindíthatnak egy rossz reakciósort a gyermeknél.

Melyek azok a jelek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a srácnak valamilyen étkezési problémája van?

• Kerüli a családi étkezéseket.
• Evés után mindig azonnal a fürdőszobába megy.
• Súlyt veszít.
• Túl sokat tornászik.
• Visszahúzódó.
• Bő ruhát hord, hogy eltakarja a fogyását.
• Különféle kifogásokat talál ki, hogy ne kelljen ennie.
• Elrejt ételeket, vagy nem mond igazat az étkezéssel kapcsolatban.
• Bizonyos ételeket nem hajlandó megenni.
• Megszállottan méri a súlyát.
• Szédülésre panaszkodik.
• Fázik, pedig normális hőfok van a lakásban.
• Fogyasztó pirulákat vagy étvágycsökkentőket vásárol.
• Hullik vagy töredezik a haja.
• Gyakran megy gyógyszertárba.
• Sokat eszik, mégse hízik.
• És, mindenekelőtt: ön, mint szülő úgy érzi, valami nincs rendben a gyerekkel.

Ha pedig észreveszi, hogy a gyermekének ilyen gondja van, ne dugja a homokba a fejét! Ne gondolja, hogy ez csak átmeneti dolog, elmúlik magától. Lehet, hogy nem fog. Mondja el a fiának, hogy aggódik miatta, és vigye el a megfelelő szakorvoshoz. Minél hamarabb hozzáfognak a probléma megoldásához, annál könnyebb és eredményesebb lesz a kezelés.

[forrás: Galenus]